Aranyosi Ervin: Emlékezés rá… Emlékszel még? Ott él még szívedben? Látod-e még álmodban, színekben? Mint egy magnó, újra visszajátszod, csupán nappal tör reád a gyászod! Mennyi közös emlék köt még össze, kell, hogy könnyed lelkedet fürössze! Csukott szemed a vetítővászon, ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon. Ma is itt él, szívedben rejtőzik, mert szívedben, mint egy kincset őrzik. Amit együtt éltetek meg régen, újra éled mesés álomképben. Kedves arcát mosolyogni látod, megölelnéd, vagy adnál virágot, várod, hogy még kedvest, szépet szóljon, s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon. Hallod hangját, s szíved boldog tőle, mennyi érzést kaptál egykor tőle. S reméled, hogy tudta, hogy szeretted, s megbocsájtja néhány bántó tetted. Emlékedben, szívedben ott él ő, álmaidban nézed, milyen élő. Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked, amíg te élsz, ő is itt él benned!

Hiányzol 🖤🕯️

Halottak napján nem tud jobban fájni a hiány. Hiszen az mindig itt van. Ott bujkál a reggelekben, a kávé illatában, a félbemaradt mondatokban, az elharapott szavakban, amiket már nem lesz kinek kimondani. Ott van a sikerekben, amiket már nem látnak, és a kudarcokban, ahol annyira kellene egy ölelés, egy bólintás, egy „semmi baj”. Ott van a csendekben, amikor magadban beszélsz hozzájuk, és titokban reméled, hogy valahol meghallják. Talán az élet nem gyógyítja be ezt a sebet. Nem lesz kisebb, nem lesz könnyebb. Talán csak mi tanulunk meg nagyobbnak lenni a fájdalomnál. Mert a szeretet, amit kaptunk, nem múlik el. Ott marad bennünk — minden mozdulatban, minden mosolyban, amit továbbadunk. És épp ezért kell kimondani mindent, amíg lehet. Nem lehet eleget szeretni. Nem lehet elégszer ölelni. Nem lehet elégszer kimondani, hogy „szeretlek”. Mert egyszer majd csak az emlékek maradnak, és egy halk hang a szívünkben, ami azt mondja: „de jó, hogy elmondtam, amíg még lehetett.” A hiány nem múlik el. De a szeretet… az örökre bennünk marad. Ezt nem veheti el az elmúlás. 🕯️🤍💔🙏🏻 Nagyon Hiányzol Nekünk 😭

“Mondd, hogy jó helyen vagy, Hogy puha minden felhő, Napsugár van, nincs fagy És sok nefeljcs nő. Mondd, hogy nem felejtesz, Hogy dúdolsz még sokat. Ha egy könnycseppet elejtesz, Csak a szép emlékek miatt. Mondd, hogy minden rendben, Ahogy régen is tetted, Hogy csak öröm van szívedben, A rosszat mind feledted. Mondd, hogy minden van fenn, Mi szívednek kedves, Mindig kalács sül benn, Almás-kakaós-meggyes. Mondd, hogy vigyázol ránk, Bárhol is fut lépted, Két éve áll az óránk, Szívünk magaddal vitted. Mondd, hogy szép a holnap, Fentről biztos érzed, Felhők után a Nap - Te majd elintézed.”