“Mondd, hogy jó helyen vagy, Hogy puha minden felhő, Napsugár van, nincs fagy És sok nefeljcs nő. Mondd, hogy nem felejtesz, Hogy dúdolsz még sokat. Ha egy könnycseppet elejtesz, Csak a szép emlékek miatt. Mondd, hogy minden rendben, Ahogy régen is tetted, Hogy csak öröm van szívedben, A rosszat mind feledted. Mondd, hogy minden van fenn, Mi szívednek kedves, Mindig kalács sül benn, Almás-kakaós-meggyes. Mondd, hogy vigyázol ránk, Bárhol is fut lépted, Két éve áll az óránk, Szívünk magaddal vitted. Mondd, hogy szép a holnap, Fentről biztos érzed, Felhők után a Nap - Te majd elintézed.”

“A gyász nem múlik el. Átalakul. Lassabban lélegzik, csendesebb lesz, de velünk marad. Először csak fáj. Aztán mesélni kezd. Emlékeket hoz elő. Egy hangot. Egy mozdulatot. Egy illatot, ami újra visszavisz oda, ahol még együtt voltunk. A gyász nem felejtés. Épp ellenkezőleg – emlékezés. Ahogy telik az idő, már nem csak a hiányt látjuk. A fájdalom mögül előbukkan a szeretet. A nevetések, az ölelések, a pillanatok, amiket senki sem vehet el. A gyászfeldolgozás nem cél, hanem folyamat. Nem elengedés, hanem átrendezés. Megtanulni együtt élni azzal, ami már nincs, de örökre bennünk maradt. A gyász néha suttog, néha kiabál. De mindig kér valamit: figyelmet, időt, elfogadást. És végül megmutatja, hogy a fájdalom mögött ott van a szeretet. Mert amit elvesztettünk, az valójában nem tűnt el. Átváltozott. Belénk költözött. Egy szóba, egy gesztusba, egy könnybe. És ettől kezdve máshogy látjuk a múltat. A szeretet festi át az emlékeket. Nem fehéret húz a fájdalomra, hanem színeket kever hozzá. Így lesz a veszteségből történet. És a történetből erő. Ez a gyászfeldolgozás. Nem felejteni, hanem tovább szeretni. Még akkor is, ha már nem lehet kézen fogni, csak csendesen a szívünkben hordozni.” 🖤

🖤

“Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.“