1956-os EMLÉKMŰ TARPA

Település:

Tarpa, ハンガリー語

Cím:

Tarpa, Kossuth u. 23.

Állította:

Tarpa Nagyközség Önkormányzata, 2012

Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is”.(…) Zuhoghat akár negyvenezer nap és negyvenezer éjjel, ha egy buboréknyi lelkiismeret- furdalás sem követi a bárkát. Mert leapad majd a víz. És fölszárad majd a sár.” /Kányádi Sándor/

Útvonaltervezés ide

Az emlékmű története

Emlékezés, tisztelet és kegyelet a tarpai 56-osoknak

A kegyelet kifejezés nem csak a gyászt jelenti, hanem magába foglalja az emlékezést és emlékeztetést is. S az utóbbi kettő pedig szent kötelessége valamennyi közösségnek, így Tarpa lakosságának is. Ehhez a kegyelethez, tiszteletteljes emlékezéshez egyfajta büszkeség is társul, hiszen nekünk is léteztek olyan ’ 56-os hőseink, akik példájából erőt meríthetünk.

A tarpai 1956-os emlékműhöz választott idézet Kányádi Sándor: Noé bárkája felé c. közismert verse, melynek megírását egy képzőművészeti alkotás inspirálta. A mű alcímértékű legelső sora így hangzik: „Nagy Imre-festmény hátára”.

E költemény verssorai kerültek a tarpai ’56-os emlékmű névtáblája „mögé is”, virtuális kiegészítő információként. A mészkőlapon 18 név olvasható, amelyet a tisztelettel fejet hajtó utókor vésetett fel:

Magyar Ferenc

Guti Béla

Esze Zoltán

Dr. Varga János

Élész József

Fodor József

Gerzsenyi József

Misák Béla

Madai Jenő

Bede Sándor

Sütő Elemér

Bede Kálmán

Szűcs Károly

Péter Béla

Varga György

Simon Károly

Tóth Károly

Csürke Alajos

Kányádi Sándor a menthető értékek védelmére koncentrált, oly erősen bízva Istenben, ahogyan azt a bibliai Noé tette. S ugyanígy cselekedtek a helybéli ’56-os hősök is a világégés heteiben, itt Tarpán.

Sajátos földrajzi fekvésének köszönhetően Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határhoz közeli települései, így Tarpa község lakossága lényegesen pontosabb információkkal rendelkeztek arról, mint Budapest, hogy a szovjet csapatok kivonulásának ígérete hazugság! A saját szemükkel látták és hallották, amikor a lánctalpas szovjet tankok átgázoltak a magyar határon Suránynál és befelé özönlöttek, akár egy megállíthatatlannak tűnő, félelmetes sáskahad. A lánctalpas szörnyetegek kerekei felszántották a beregi falvak útjait. A morajlásukra álmukból felriadók vagy napközben Tarpa mezőin, erdőiben és a Tarpai-hegy szőlőseiben szorgoskodó emberek pedig tudták, hogy a páncélkocsikban rejtőző gyilkosok magyar vért készülnek kiontani.

A tarpai ’56-os hősök nem hagyták magára a települést, hanem községháza hadiszállásáról igyekeztek a bolsevikok elleni magyar ellenállást, a magyar szabadságharc ügyét támogatni és segíteni. Megalakították a munkástanácsot Élész József bányász elnökletével. A tanácsháza helyiségei faláról eltüntették a vörös csillagos címereket, lecserélték a főbejárat előtti zászlót. Őrködtek a nappalok és éjszakák fölött, hiszen legfőbb célkitűzésüknek a rend fenntartását tekintették, miközben éberen felügyelték Tarpa település útjain közlekedő járműforgalmat és átvizsgálták valamennyi teherautó rakományát. Hosszú heteken keresztül alig vagy csakis felváltva aludtak, hiszen képtelenség volt előre kiszámítaniuk, mit hoz a következő nap vagy a következő óra. Amit tettek, az példaértékű lesz mindig Tarpa településen.

És cselekedeteik nem voltak hiábavalók, hiszen tényleg „leapadt a víz és fölszáradt a sár”. A tarpai „bárka” eszmei értékei pedig megmaradtak nekünk, valamint a következő nemzedékek tagjainak.

A megtorlás időszakában, majd az azt követő hosszú évtizedekig, mélyen hallgatniuk kellett arról, mit éltek át 1956 őszén. Mivel nem beszélhettek, mert tilos és tiltott volt, néhányan tollat ragadtak és egyszerű füzetekbe, papírlapokra jegyezték le emlékeik. Ezek a memoárok, személyes vallomások egyelőre még családtagjaik, unokáik, dédunokáik birtokában vannak.

Ezek birtokában, viszont még bármelyikük „elmondhatja” azt, amiről évtizedekig hallgatni kényszerült. A kézírásukkal lejegyzett ’56-os helyi történelem dokumentálását, hozzáférhetőségét a korszerű technika 2019. október 23. napjától ugyanis már lehetővé teszi.

Tarpa település vezetői, akik ezt a különleges megjelenésű szobrászati alkotást, valamint a hősök névtábláját felavatták, szintén jól tudták, hogy szent kötelességük behordani, összegyűjteni mindent. „A szavakat is…”, ezért vésették fel a legfontosabb szavakat, a 18 hős nevét a mészkőlapra. A tarpai „bárka” eszmei értékei pedig megmaradtak nekünk, valamint a következő nemzedékek tagjainak. Emlékük kegyelettel őrizzük, hiszen az 1956-os világégés időszakában - Tarpán helytállva - igyekeztek hazánk társadalmi átalakulása és függetlensége érdekében megtenni mindent, amit megkövetelt tőlük a haza. 1956 örök érvényű üzenete nem csak a múltra érvényes, most is fontos, sőt egyetemes, és a jövő számára is erőt adó érték.

Emléküket, hősi tetteiket örökké megőrizzük!

A községháza, a település szíve, ahogyan mindig, így 1956-ban is pontosan ezen a helyen, a főtér közepén állt és ablakaival rálátott a közeli református templomra, mégis a Jóistent is megtagadó bolsevista hatalom vörös csillagos címereit pillantották meg elsőként azok, akik az ötvenes évek közepén beléptek a tanácsháza helyiségeibe. A főbejárati ajtó fölött a kommunista diktatúra zászlója lobogott, amely igyekezett túlszárnyalni - egy meghasonlott világ szimbólumaként –még a templomsüveg szent jelét is.

Nemcsak Budapesten, a megyeközpontokban és az ország nagyobb városaiban, hanem Tarpán is sokan megérezték: Nem mehet így tovább! Cselekedni kell, különben az elnyomás elviselhetetlen ólomsúlya alatt atomjaira hullik szét az a magyar kereszténykultúra és nemzeti értékrend, őseink szent öröksége.

A jelenlegi Polgármesteri Hivatal templom felőli főfala egyik sarkára rögzített ’ 56-os emlékmű tehát a legméltóbb helyére került 2012-ben.

A szobrászalkotás központi nőalakja, a szabadság utáni vágy megtestesítőjeként egy olyan lyukas zászlót emel magasba, amely a magyar forradalom és szabadságharc leghíresebb, legközismertebb jelképe. Arcán óriási elszántság és vakmerőség tükröződik, miközben a diktatúra szégyenfoltjától megszabadított „zászlóselymét” büszkén lengeti az októberi szél. Ezt a zászlóüzenetet, amely mindkét irányból szembetűnő, Bibó István tollából származó idézet teszi még hangsúlyosabbá azáltal, hogy összesűríti az ’56 történelmi események üzenetét. Ha az ’56-os emlékmű látogatói nemcsak síkban, hanem térben szemlélik a tarpai alkotást, akkor „beszélni kezd”. Elmondja, hogy az istentagadó bolsevista diktatúra, akár egy vörös ördög, nemcsak a magyar szabadságot béklyózta meg, rabláncára fűzve magyar nemzetet, hanem a kereszténység alappilléreit is igyekezett a földre dönteni, véglegesen megsemmisíteni.

Mindezt sok – sok tarpai megérezte és megértette, amikor 1956-ban rápillantott a tanácsháza elől a református templomra.

„Az idő Isten kezében van, és az idő az igazság szövetségese”- jelentette ki a katolikus egyház ’56-os mártírja, Mindszenty bíboros. S igaza lett, hiszen mindez évtizedek múlva egyértelműen bebizonyosodott, amikor Magyarország identitását, szabadságát és Isten szent törvényeit is sárba tipró zsarnokokat utolérte a végzetük.

Isten az igazságot, a magyarok igaz ügyét veszni nem hagyta és a keresztény értékeket védelmező Magyarország vezetőivel – 1989- ben, a Magyar Köztársaság kikiáltásakor – a zsarnokság birodalmát a porral tette egyenlővé.

Az emlékmű Bíró Lajos szobrászművész alkotása