„Anya, már negyedik éve, hogy nem ünnepelhetlek. Már négy éve, hogy örökre elmentél. De még mindig emlékszem arra a pillanatra, amikor elmondhattam neked, hogy újra nagymama leszel. Mosolyogtál, és rögtön megmondtad, hogy Benő lesz. És igazad lett. Azóta már úgy hív téged, a Messzi mama. Fáj, hogy nem láthatod, nem ölelheted, nem puszilhatod őt. Fáj, hogy nem láthatlak titeket együtt, pedig tudom, hogy ez volt az egyik legnagyobb vágyad. Azóta minden más. A családunk más. Te voltál az, aki mindent összetartott, és most a hiányod mindenhol ott van. Mi lenne most, ha itt lennél? Hazafelé tartanék hozzád, és az asztalon rántott hús várna ránk, ahogyan mindig. Annyira hiányzol. Elképesztő az üresség, amit itt hagytál. És bár teltek az évek, azt hiszem, ez a hiány örökké velem marad. Nincs nap, hogy ne gondolnék rád. Ha csak a kisfiamra nézek, mindig beugrik a gondolat: bárcsak itt lennél, de nem vagy. És ez így lesz mindig.”

Megjártam Svájcot, kimentem síelni. Fárasztó volt, de mégis pihentető. Ma pedig itt volt Apu, leugrott egy kicsit hozzánk. Benővel eljátszadozott… helyetted is! :( Lassan már kezdi az ovit… durva. Remélem valahol látsz minket, mert ezt nem kellene kihagynod. :( Hiszem, hogy nem is hagyod… hiányod pedig továbbra is betöltetlen, és az is marad!

Gábor itt van nálunk, esküvői meghívót hozott. Mik vannak… Meg itt alszik egy napot… elhozta a párját is. Benővel eljátszottak, már alszanak. <3

Már jó rég írtam… de nincs nap, hogy ne gondolnék Rád. Bárcsak láthatnád Benőt! Imádnád. Látnál engem is apaként… ezek nagyon hiányoznak. Ezeket a pillanatokat nem fogjuk átélni. Pedig… nagyon kellene. Minden más lenne, ha itt lennél. Valahol, valahonnan… hátha látod.

Újra eljött… a boldog karácsony. Hogy mikor lesz újra felhőtlen… szerintem soha. Sokat gondolok Rád. Nézz le picit majd a fánkra, ott leszünk körülötte. Te pedig a szívünkben!

Pont 3 éve… küldted nekem az utolsó üzeneted. Azt írtad: “Kis Benőért meggyógyulok!” - sosem fogom elfelejteni!