Valakik hiányozni fognak... Valakik hiányozni fognak, kik ránk már nem mosolyognak. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Így várjuk, a meghitt ünnepet. Gyertyát gyújtunk, a hideg téli estében. Vacsorázunk, a karácsonyi fényben. Arcunkról lassan eltűnik minden könnycsepp. S örülünk, minden ölelésnek. Bár valakik hiányozni fognak. Asztalnál, velünk már nem falatoznak. Fentről néznek már reánk. Értük is ég, majd a gyertyaláng. Karácsonykor sok lélekangyal a földre száll. Mindegyik megkeresi elhagyott otthonát. Melegséggel töltik be a szobát. Csendes éjben, sok lélek egymásra talál. Valakik hiányozni fognak. Emlékük szívünkig hatolnak. Üvegdíszben csillan a könnycsepp. Ők velünk, már nem ünnepelnek. (Jolie Taylor)

Claire Douglas: Ikrek – „A haláloddal meghalt egy részem, többé már nem vagyok teljes ember. Képtelen vagyok élni nélküled, és azt sem tudom, nélküled hogyan lehetek újra önmagam.

Nagyon hiányzol Drágám 💓😢 Angyalok őrizzèk álmodat🖤🖤🖤😭😭😭😭

Születèsed napján emlèkezni jöttem 🖤 Az utolsó napok magánya egy teliholdas éjszakán, a nyelvemen ott van a szó, de vajon kinek mondanám? Csak a fejem fölött a csillagok hallgatnak némán, egyedül ők értik utolsó szavaim mementóját. Körbenézek még utoljára, nézem a csupasz falat, felidézem, mi minden történt itt az elmúlt évek alatt. A hónapok, mint diaképek, megelevenednek sorra, ha lehunynám a szemem, mint egy filmet, megnézhetném újra és újra. Tele a vászon képekkel, arcokkal, házi kedvencekkel, mindent felidézni, hogy mi volt, egy hét is kevés lenne. Sok emléket már belepett a por, rájuk később kerítek majd sort, régen volt, lehet, hogy már nem is emlékszem majd oly jól... S a csillagok, mint hűséges eb, itt virrasztanak velem, vigasztalásul úgy ragyognak, mint ahogy még sohasem. Így búcsúznak ők odafent, megtöltve szívem reménnyel, emlékeim regényét egy újabb filmkockával bővítve