Trianon Emlékmű Mikóháza
Obec:
Mikóháza, Maďarsko
Adresa:
Mikóháza, Palacka-szőlőhegy
Postavil:
Mikóháza Községi Önkormányzat, 2020
Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab
Egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.
Babits Mihály: Áldás a magyarra
Historie památníku
A Párizs környéki Trianon
kastélyban az I. világháború lezárását követően 1920. június 4-én aláírt
békeszerződés értelmében a Hegyköz, és azon belül Mikóháza település határmenti
területté vált. Az új határok nemcsak a nemzetiségi érdekeket hagyták figyelmen
kívül, hanem családokat szakítottak szét, barátságokat terheltek meg, tulajdonokat
osztottak fel. A nemzetet ért veszteségekről soha nem feledkeznek meg az itt
élők. Településünk egykori fontos közösségi terén, a Palacka-szőlőhegyen a
békeszerződés centenáriumára, az emlékezés jeléül emeltük ezt a mementót. Az
emlékműhöz az elcsatolt területekről érkeztek az építőanyagok, mert magyar
nemzetünk, akár a kő: MARAD.
Ezen az emlékoldalon arra
vállalkozunk, hogy röviden bemutassuk Mikóházát és a Hegyközt a békeszerződés
idejéből.
Mikóháza község a Hegyköz nevű
kistáj déli részén fekszik a Fekete-hegy lábánál. Abaúj megye egyik fontos
királyi, majd magánbirtokba került váruradalmának, Füzérnek volt része a 16.
századig. Abaúj megyétől az 1881-es határrendezés idején került át Víly
községgel együtt Zemplén vármegyéhez, melynek központja a 15 kilométerre lévő
Sátoraljaújhely volt. Az újhelyi járásban az 1910-es felmérés szerint a nagyobb
települések közé tartozott a maga 2939 négyzetkilométerével és 589 lakosával. A
falu lakosságának 89%-a fiatalabb volt, mint 60 éves, és közel háromszázan 19
évnél fiatalabbak voltak. A zömében tót (ruszin) nemzetiségű görögkatolikus
falusiak temploma már több mint egy évszázada állt a falu központjában, saját
parókussal. Rendelkezett postahivatallal és körjegyzőségi központként is
működött.
Bírója Genyó János volt, aki helyi
kisbirtokos édesapja gazdálkodásában nőtt fel, 1896-ban választották meg
először a község elöljárójának, és azon kevesek egyike volt az országban, akik
legalább 30 éven át ugyanazt a tisztséget töltötték be, vagyis nagyjából tízszer
választották meg. A falu parókusa Runyák János volt, aki 1917-ig szolgált a
faluban. Őt váltotta Lengyel Gyula, az USA-ból hazatért, Eperjesen felszentelt
lelkész, aki 1919-ben a forradalmak idején kezdte meg mikóházi szolgálatát.
Az első világháborúban több mint
ötven mikóházi teljesített szolgálatot, közülük többet kitüntetéssel
jutalmaztak. Sajnos a szolgálatból 16-an nem térhettek vissza családjukhoz. A
két világháború között emlékművet állítottak a hősöknek a falu elején. Ezen az
oldalon is tisztelettel adózunk ezeknek a hősi halált halt falubelieknek.
A Nagy Háború után a forradalmak
idején Mikóházán is érzékelhetők voltak a fővárosi gyors változások. 1918
novemberében megalakult a helyi nemzeti tanács. 1919. március 18-án
Sátoraljaújhelyen átvette a hatalmat a munkástanács, Mikóháza a Vílyvitányban
megalakult direktórium hatásköre alá került. Április végén a csehszlovák
hadsereg megszállta a Hegyközt és a vármegye központját is. A Vörös Hadsereg a
területet június elejére felszabadította, a térségben mérsékelt harci események
is zajlottak. A Tanácsköztársaság bukását követően hamarosan ismét megszállták
a csehszlovák katonák Sátoraljaújhelyt. A helyzet csak 1920 tavaszán
rendeződött, az idegen katonák visszavonultak a Ronyva vonala mögé, kiírták a
nemzetgyűlési választásokat, március 1-jén megválasztották Horthy Miklóst
kormányzóvá.
1920. június 4-én 16 óra 30 perckor
a trianoni kastélyban aláírták a békeszerződést.
Magyarország elvesztette
népességének harmadát, területének kétharmadát.
Zemplén megye területének több
mint kétharmadát bekebelezte a Csehszlovák állam.
Mikóháza határmenti település
lett.
Az új rendszerben fontos szerep
hárult Mikóházára, a közigazgatási szervezet átalakítása eredményeként a
Bodrogköz egyes területeinek irányítása Felsőregmec központtal, de Mikóháza
székhellyel zajlott. A megszállt területekről több köztisztviselő kapott
menedéket Mikóházán, mivel nem voltak hajlandóak az új impériumra letenni az
esküt. Emellett Zemplén megye északi részéből többen családostul települtek át
a Hegyközbe, többek között Mikóházára is. Nem volt ritka, hogy a határ
rokonságokat választott el egymástól. A község termőterületei ugyan épek
maradtak, de az addig természetes gazdasági együttműködés (munkaerő bérlése,
kereskedelem) határon túli kapcsolattá silányult. Kázmér, Biste, Csörgő, Legenye,
Mihályi és Velejte többé csak útlevéllel volt felkereshető.
A vármegye vezetése egyre nagyobb figyelmet
fordított a Hegyköz felé. A szatmári birtokait elvesztő Károlyi László gróf
fejleszteni kívánta füzérradványi uradalmát, ezért a vármegyével közösen, már
1921-ben megtervezte a Sátoraljaújhely-Hollóháza elsősorban teher, de kisebb
részt személyszállításra is alkalmas keskenytávú vasutat. A ’20-as évek elején
rendeletben gondoskodtak a hegyközi és felső-hegyaljai bortermő vidékek vasúti
összeköttetéséről. Az új rendszerben újraindult az élet, de már sosem lett
ugyan olyan.
2019
tavaszán fogalmazódott meg az ötlet több mikóházi polgár fejében, köztük Frankó
Tamás egykori polgármester a Zempléni Nagyvadász Vadásztársaság elnökének, hogy
Mikóházán érdemes lenne a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára méltó módon
megemlékezni. Egy emlékhely építése mellett döntöttek, melynek helyéül a
Palacka-szőlőhegyet választották ki. Ennek oka, hogy az egykoron – így 1920-ban
is – közösségi térként is működő szőlőhegy újra a mikóháziak fontos terévé
váljon, annak rekultivációja megkezdődjön. Emellett az emlékhelyet felkeresők a
dombról letekintve a falu látképében gyönyörködhetnek ám fájó felismerésként
állapíthatják meg: a látóhatáron elrobogó vasút már Szlovákiához tartozik.
A lakossági egyeztetések már a nyár folyamán
elkezdődtek, a végleges tervek 2020 februárjában készültek el. A kivitelezést
társadalmi munkával; emberi és gépi erővel márciusban megkezdték. A COVID-19-es
járványhelyzet ellenére a munkálatokat a 2020. június 4-i tervezett átadásig sikeresen
befejezték.
A Párizs környéki Trianon
kastélyban az I. világháború lezárását követően 1920. június 4-én aláírt
békeszerződés értelmében a Hegyköz, és azon belül Mikóháza település határmenti
területté vált. Az új határok nemcsak a nemzetiségi érdekeket hagyták figyelmen
kívül, hanem családokat szakítottak szét, barátságokat terheltek meg, tulajdonokat
osztottak fel. A nemzetet ért veszteségekről soha nem feledkeznek meg az itt
élők. Településünk egykori fontos közösségi terén, a Palacka-szőlőhegyen a
békeszerződés centenáriumára, az emlékezés jeléül emeltük ezt a mementót. Az
emlékműhöz az elcsatolt területekről érkeztek az építőanyagok, mert magyar
nemzetünk, akár a kő: MARAD.
Ezen az emlékoldalon arra
vállalkozunk, hogy röviden bemutassuk Mikóházát és a Hegyközt a békeszerződés
idejéből.
Mikóháza község a Hegyköz nevű
kistáj déli részén fekszik a Fekete-hegy lábánál. Abaúj megye egyik fontos
királyi, majd magánbirtokba került váruradalmának, Füzérnek volt része a 16.
századig. Abaúj megyétől az 1881-es határrendezés idején került át Víly
községgel együtt Zemplén vármegyéhez, melynek központja a 15 kilométerre lévő
Sátoraljaújhely volt. Az újhelyi járásban az 1910-es felmérés szerint a nagyobb
települések közé tartozott a maga 2939 négyzetkilométerével és 589 lakosával. A
falu lakosságának 89%-a fiatalabb volt, mint 60 éves, és közel háromszázan 19
évnél fiatalabbak voltak. A zömében tót (ruszin) nemzetiségű görögkatolikus
falusiak temploma már több mint egy évszázada állt a falu központjában, saját
parókussal. Rendelkezett postahivatallal és körjegyzőségi központként is
működött.
Bírója Genyó János volt, aki helyi
kisbirtokos édesapja gazdálkodásában nőtt fel, 1896-ban választották meg
először a község elöljárójának, és azon kevesek egyike volt az országban, akik
legalább 30 éven át ugyanazt a tisztséget töltötték be, vagyis nagyjából tízszer
választották meg. A falu parókusa Runyák János volt, aki 1917-ig szolgált a
faluban. Őt váltotta Lengyel Gyula, az USA-ból hazatért, Eperjesen felszentelt
lelkész, aki 1919-ben a forradalmak idején kezdte meg mikóházi szolgálatát.
Az első világháborúban több mint
ötven mikóházi teljesített szolgálatot, közülük többet kitüntetéssel
jutalmaztak. Sajnos a szolgálatból 16-an nem térhettek vissza családjukhoz. A
két világháború között emlékművet állítottak a hősöknek a falu elején. Ezen az
oldalon is tisztelettel adózunk ezeknek a hősi halált halt falubelieknek.
A Nagy Háború után a forradalmak
idején Mikóházán is érzékelhetők voltak a fővárosi gyors változások. 1918
novemberében megalakult a helyi nemzeti tanács. 1919. március 18-án
Sátoraljaújhelyen átvette a hatalmat a munkástanács, Mikóháza a Vílyvitányban
megalakult direktórium hatásköre alá került. Április végén a csehszlovák
hadsereg megszállta a Hegyközt és a vármegye központját is. A Vörös Hadsereg a
területet június elejére felszabadította, a térségben mérsékelt harci események
is zajlottak. A Tanácsköztársaság bukását követően hamarosan ismét megszállták
a csehszlovák katonák Sátoraljaújhelyt. A helyzet csak 1920 tavaszán
rendeződött, az idegen katonák visszavonultak a Ronyva vonala mögé, kiírták a
nemzetgyűlési választásokat, március 1-jén megválasztották Horthy Miklóst
kormányzóvá.
1920. június 4-én 16 óra 30 perckor
a trianoni kastélyban aláírták a békeszerződést.
Magyarország elvesztette
népességének harmadát, területének kétharmadát.
Zemplén megye területének több
mint kétharmadát bekebelezte a Csehszlovák állam.
Mikóháza határmenti település
lett.
Az új rendszerben fontos szerep
hárult Mikóházára, a közigazgatási szervezet átalakítása eredményeként a
Bodrogköz egyes területeinek irányítása Felsőregmec központtal, de Mikóháza
székhellyel zajlott. A megszállt területekről több köztisztviselő kapott
menedéket Mikóházán, mivel nem voltak hajlandóak az új impériumra letenni az
esküt. Emellett Zemplén megye északi részéből többen családostul települtek át
a Hegyközbe, többek között Mikóházára is. Nem volt ritka, hogy a határ
rokonságokat választott el egymástól. A község termőterületei ugyan épek
maradtak, de az addig természetes gazdasági együttműködés (munkaerő bérlése,
kereskedelem) határon túli kapcsolattá silányult. Kázmér, Biste, Csörgő, Legenye,
Mihályi és Velejte többé csak útlevéllel volt felkereshető.
A vármegye vezetése egyre nagyobb figyelmet
fordított a Hegyköz felé. A szatmári birtokait elvesztő Károlyi László gróf
fejleszteni kívánta füzérradványi uradalmát, ezért a vármegyével közösen, már
1921-ben megtervezte a Sátoraljaújhely-Hollóháza elsősorban teher, de kisebb
részt személyszállításra is alkalmas keskenytávú vasutat. A ’20-as évek elején
rendeletben gondoskodtak a hegyközi és felső-hegyaljai bortermő vidékek vasúti
összeköttetéséről. Az új rendszerben újraindult az élet, de már sosem lett
ugyan olyan.
2019
tavaszán fogalmazódott meg az ötlet több mikóházi polgár fejében, köztük Frankó
Tamás egykori polgármester a Zempléni Nagyvadász Vadásztársaság elnökének, hogy
Mikóházán érdemes lenne a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára méltó módon
megemlékezni. Egy emlékhely építése mellett döntöttek, melynek helyéül a
Palacka-szőlőhegyet választották ki. Ennek oka, hogy az egykoron – így 1920-ban
is – közösségi térként is működő szőlőhegy újra a mikóháziak fontos terévé
váljon, annak rekultivációja megkezdődjön. Emellett az emlékhelyet felkeresők a
dombról letekintve a falu látképében gyönyörködhetnek ám fájó felismerésként
állapíthatják meg: a látóhatáron elrobogó vasút már Szlovákiához tartozik.
A lakossági egyeztetések már a nyár folyamán
elkezdődtek, a végleges tervek 2020 februárjában készültek el. A kivitelezést
társadalmi munkával; emberi és gépi erővel márciusban megkezdték. A COVID-19-es
járványhelyzet ellenére a munkálatokat a 2020. június 4-i tervezett átadásig sikeresen
befejezték.
Na koho vzpomínáme
Emri Pál B.
(1800-1918)
Emri András G.
(1800-1918)
János Genyó
(1867-1937)
Emri János H.
(1800-1918)
Emri József J.
(1800-1918)
Gyula Lengyel
(1893-1950)
Hořící svíčky (0)
Zhaslé svíčky (1)
Momentálne nehoří žádná svíčka
Zapálení svíčky
Suskó Mária, 2020.05.26
rok
Zapálil/a Suskó Mária