Arany János emléktábla – Karlovy Vary
Commune:
Karlovy Vary, Csehország
Adresse:
36001, Zámecký vrch 429/4, Karlovy Vary 1
Dressé par:
CSMMSZ Karlovy Vary, 2024
“Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,
S hol a fürdő épült a forrás fölébe,
Ötszáz évvel utóbb – vagy igen, már többel,
Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;
Megáldotta vizét, nagy jótéteményért,
Ha nem új életért, új élet-reményért,
S ha valaha célhoz bir jutni ez ének:
Köszöni e forrás csuda hévvizének.''
Arany János: Toldi szerelme
L'histoire du mémorial
Arany János emléktábla – Karlovy Vary
Csehország legismertebb fürdőhelyén az elmúlt évszázadok során számos magyar keresett gyógyulást. Közülük talán a leghíresebb Arany János (1817-1882) volt, aki epebántalmait enyhítendő 1869-től nyolc esztendőn át a nyár egy részét itt töltötte. A legnagyobb magyar epikus költő – betegeskedése és leánya, Juliska 1865-ben bekövetkezett korai halála miatt – szinte felhagyni látszott irodalmi tevékenységével.
A “karlsbadi kúra” azonban nemcsak Arany testi bajaira hozott enyhülést, de újból kedve mutatkozott a poézis iránt is. Itt írta (németül) Mottó című kis költeményét, a Nőmhöz című verstöredéket, és görög drámákat is fordított Karlovy Varyban. A hely szelleme felbukkan a Toldi szerelmében, midőn IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival – köztük Toldi Miklóssal – szarvasüldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást.
A Zámecký vrch utca 4. számú házán 1957 óta őrzi a sötétszürke márványtábla az egykor itt időző poéta, “Karlovy Vary nagy csodálója” emlékét. Arany 1870-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, és mint rangos vendéget a városvezetés valamelyik előkelő hotelban szerette volna elhelyezni. Ám ő végig hű maradt az ódon házhoz és a megszokott, megszeretett környékhez.
Karlsbadot Arany egyebek között a Toldi szerelme című eposzában énekelte meg.
"De Károly a völgyet megszereté nagyon,
Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:
Csatolta még hozzá két falu határát,
S ahol a forró víz kilövi sugarát,
Emele ott fürdőt, telepíte várost:
Az egész világnak gyűlőhelye már most.
Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,
S hol a fürdő épült a forrás fölébe,
Ötszáz évvel utóbb – vagy igen, már többel,
Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;
Megáldotta vizét, nagy jótéteményért,
Ha nem új életért, új élet-reményért,
S ha valaha célhoz bir jutni ez ének:
Köszöni e forrás csuda hévvizének.''
Arany János emléktábla – Karlovy Vary
Csehország legismertebb fürdőhelyén az elmúlt évszázadok során számos magyar keresett gyógyulást. Közülük talán a leghíresebb Arany János (1817-1882) volt, aki epebántalmait enyhítendő 1869-től nyolc esztendőn át a nyár egy részét itt töltötte. A legnagyobb magyar epikus költő – betegeskedése és leánya, Juliska 1865-ben bekövetkezett korai halála miatt – szinte felhagyni látszott irodalmi tevékenységével.
A “karlsbadi kúra” azonban nemcsak Arany testi bajaira hozott enyhülést, de újból kedve mutatkozott a poézis iránt is. Itt írta (németül) Mottó című kis költeményét, a Nőmhöz című verstöredéket, és görög drámákat is fordított Karlovy Varyban. A hely szelleme felbukkan a Toldi szerelmében, midőn IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival – köztük Toldi Miklóssal – szarvasüldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást.
A Zámecký vrch utca 4. számú házán 1957 óta őrzi a sötétszürke márványtábla az egykor itt időző poéta, “Karlovy Vary nagy csodálója” emlékét. Arany 1870-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, és mint rangos vendéget a városvezetés valamelyik előkelő hotelban szerette volna elhelyezni. Ám ő végig hű maradt az ódon házhoz és a megszokott, megszeretett környékhez.
Karlsbadot Arany egyebek között a Toldi szerelme című eposzában énekelte meg.
"De Károly a völgyet megszereté nagyon,
Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:
Csatolta még hozzá két falu határát,
S ahol a forró víz kilövi sugarát,
Emele ott fürdőt, telepíte várost:
Az egész világnak gyűlőhelye már most.
Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,
S hol a fürdő épült a forrás fölébe,
Ötszáz évvel utóbb – vagy igen, már többel,
Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;
Megáldotta vizét, nagy jótéteményért,
Ha nem új életért, új élet-reményért,
S ha valaha célhoz bir jutni ez ének:
Köszöni e forrás csuda hévvizének.''
Nos chers défunts
János Arany
(1817-1882)
Bougies allumées ({nombre})
Bougies éteintes ({nombre})
Balázs Mihály Lóránt, 2024.10.29
jour de {jour}
Allumé par {nom}