Arra gondoltam, elutaznék az égbe. Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan. Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal. Böre hófehér, ruhája átszöve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem. Mert ide költözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném. Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát. Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj gyermek haza. Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt,csak hunyd le szépen szemed, s akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok. Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal. Bőre hófehér, ruhája átszöve arannyal! Nagyon Hiányzol 🤍🕯️

“Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi, s nyugalmadat nem zavarja senki. Életed elszállt, mint a virágillat, de emléked ragyog, mint a fényes csillag!”

“Aki már befejezte az életét ezen a földön, maga után hagy másokat, akiknek nélkülük kell folytatni. És nehéz mások nélkül folytatni. Nagyon, de nagyon nehéz maradni, és mások nélkül élni.” 💔

🖤🕊️

Ti, akik csillagok útján jártok, szerető szívvel emlékezem rátok. Életemből felidéztek Sok emléket: meseszépet. Amikor én gyertyát gyújtok, gondolatban velem vagytok. Gyertya lángja égig emel, körbefon, és fénnyel ölel. 🖤🥹🕯️