Életvonal
Galéria
Adatlap
Csendes szavak
Sírhely
"Lelke könnyű, tiszta. Nem rezdül egyetlen izma. Erőlködéstől nem feszül... A kereszt a hátáról lekerül. Szárnya volt-e? Nem tudom. Járt-e angyalok lakta úton? Ahol a nevetés most sem szégyen, mondjátok!- ott van-e már a Fényben? S ha még nincs ott, megtennétek? Tudom, hogy Öröktől fogva aTiétek, de akkor is! Kérlek... Óvatosan vigyétek... (Martinek Bori)"
Martinek Györgyné, Huszár Melinda. (családja Babának, barátai és tágabb környezete Melcsinek, mi pedig Nagyikának szólítottuk.)
Szül.: Budapest, 1949. 12. 27.
Öt testvére volt: Ottó, Tomi, Béla, Attila, Ági. Nagyi volt a legfiatalabb és a nagy korkülönbség miatt (kései gyerek volt) Babának becézték otthon. Sokat segített szüleinek, testvéreivel nagyon szerették egymást. Már felnőttként is sokat jártak össze. Sajnos már senki nem él közülük, Baba immár csatlakozott az égi családjához.
Pénzügyi képesítést szerzett, ebben nagyon sikeres volt és megtalálta benne hivatását. Sok-sok évig a Kelet-Pesti Vendéglátónál dolgozott, megannyi kitüntetést kapott, sokszor választották az év dolgozójának. Ezekből az időkből nagyon kedves barátokat szerzett, akikre számíthatott egész életében, még akkor is, amikor már nehezebben mozdult ki izmait érintő gyengesége és asztmája miatt. A vendéglátó után a férjével közös cégükben, vállalta a pénzügyi feladatok ellátását, férjét mindenben támogatva, biztonságos hátországként közösen vitték sikerre a céget. Nyugdíjazásáig és még utána is, amíg egészsége engedte, itt dolgozott.
Szerelmével, egyetlen férjével Martinek Györggyel, 13 éves korában ismerkedett meg és estek azonnal szerelembe. Engedéllyel, tizenhat évesen összeházasodtak, majd öt évvel később szerelmük gyümölcseként megszületett fiuk, Gyuri. Hatalmas szeretetben nevelték s mikor férje külföldön vállalt munkát, egyedül is helytállt, dolgozott, gyermeket nevelt, szüleit gondozta s mindvégig leveleztek férjével. Mindannak dacára tette, hogy sajnos ezt az időszakot beárnyékolta újszülött kislányuk, Zsuzsika elvesztése, de Melinda erősnek mutatkozott, gyászát magában tartva élte mindennapjait. Emlékét ápolta, szívében örökké kétgyermekes édesanya maradt. Szeretetben és békességben teltek a napok, közben csendben minden családtagjától búcsúzni kényszerült, csendes elfogadással, méltósággal viselte. Aztán örömtelinek ígérkező időszak köszöntött be az életükbe, Gyuri megházasodott és hamarosan megérkezett első unokája, Bence, akit nagyon-nagyon szeretett, mégha fia és akkori menye el is távolodtak egymástól és végül el is búcsúztak. Időközben szerelme, a támasza, az egyetlen férfi az életében szintén elment. Halálát sohasem dolgozta fel. Mindennapjainak része maradt, minden este gyertyát gyújtott emlékére. Ez az időszak nagyon megviselte Melindát, depresszióval küzdött. Talán maga sem hitte, de fia hamarosan szerelembe esett és újra elköteleződött, melynek gyümölcseként megérkezett imádott kis unokája, Gergő. Nagyon szépen és szeretetben teltek a hétköznapok, de az ünnepek voltak igazán kedvesek, amikor megmutathatta szerető szívét, főzött, sütött és mindig nagyon várta családját a gyönyörű, nagyi-illatú lakásába. Lelke megnyugodott, barátnőivel programokat szervezett és élték a boldog nyugdíjas éveiket. Közben egészségi állapota egyre többször adott okot az óvatosságra, lassan a négy fal közé szorult, de telefonon továbbra is ápolta családi és baráti kapcsolatait. Legszorosabb kapcsolata fiával, menyével és unokájával volt, s bár olykor nem értettek egyet, a szeretet mindig körbevette őket.
Férje halála után egyedül maradt a kertes házban és legszívesebben kutyájával, Rex-szel töltötte az időt a kertben, vagy kedvenc műsorait nézte a tv-ben. Később egy lakásba költözött, ahol a növények iránti szeretete megmaradt és rengeteget keresztrejtvényezett. A mozgás örömét Melitta mutatta meg neki heti rendszerességgel, akit szinte családtagjaként szeretett.
Nagyon jószívű ember volt, ismerősöknek és ismeretleneknek, alapítványoknak is szívesen segített. Nyitott és közvetlen volt, sok-sok barátja volt, munkatársaival is jó volt a kapcsolata, szerették. Szerette a humort, gyönyörű volt, mikor nevetett. Mindig igényes és csinos volt, sokat adott magára, természetes és őszinte ember volt, aki mindig büszke volt családjára.
2020. november 09-én halt meg a kórházban. Sajnos a covid okozta terhelést már nem bírta el a szervezete és egy hét betegség után feladta a küzdelmet. Nem tudtunk tőle elbúcsúzni és a mai napig feldolgozatlan és felfoghatatlan, hogy elment.
Gyuri: „Köszönöm, hogy te voltál az anyukám, mindenben támogattál, miattad lettem az az ember, aki vagyok.”
Gergő: „Azt szeretném mondani, nagyi, hogy szeretlek! Szívesen felhívnálak telefonon, de tudom, hogy a lelkeink anélkül is tudnak beszélgetni.”
Bori: „Remélem, hogy találkoztál a szerelmeddel és megpihent a lelked a karjaiban! Szeretlek, mégha olykor nem is fejeztem ki jól. Vigyázunk egymásra, ne aggódj!”