Anya, a Te napod van - számomra! Hiányzol… sosem mondtam talán, mert nem kellett. Ha nem is láttalak napokig… hetekig, akkor is tudtam, hogy itt vagy… egy hívás vagy üzenet… és máris minden rendben. Mindig ott folytattuk, ahol abbahagytuk… de ez már másképp van, nem folytatjuk. Nem folytathatjuk… Talán nem is tudtam soha, milyen súlya van ennek a szónak - hiányozni -… mit is jelent igazán. Kellett idő, belém is mart… azóta már tudom… és azt is, hogy ez nem fog változni. Telnek a napok, hetek, hónapok… és hiányzol. Enyhül-e? Kétlem… Álmodtam Veled. Aznap mintha messziről jöttél volna, hosszú idő után. Csak odamentem hozzád és megöleltelek. Nem beszéltünk, nem kellettek szavak. Aztán felébredtem… Annyi minden történt már, amit nem tudok elmondani… helyetted apu hallgatja. … Ha egyetlen szót mondhatnék, ez lenne: Hiányzol!

Hiányzol, Anya! Régen sosem mondtam… mert nem kellett… Mert mindig itt voltál nekünk. Azóta minden más… olyan sok dologból kimaradsz. Lassan 9 hónapos az unokád. Bárcsak láthatnád! És képzeld, költözünk. Találtunk egy új lakást, amire mindig is vágytunk. Több szobával, nagy terasszal… vigyázz Ránk!

Boldog Nőnapot, Anya!

Ma van a házassági évfordulótok Apuval, a 30. Szép szám, sajnos nem ünnepled köztünk. Minden nap gondolok Rád, Anyu!

Mai nap sem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna Rád… olyan csoda ez a fiú, Anyu! Ma én altattam el este. Remélem figyelted… <3

Holnap kirándulni megyünk, aztán versenyzek egyet… mindig aggódtál ilyenkor, de tudod… sose volt semmi baj! Vigyázz Ránk, ahogyan csak tudsz. Benőke is növekszik, egyre ügyesebben fedezi fel a világot. Szétpuszilnád a kis fejét, annyira szép gyerek. Imádnád!