A múlt árnyai . Láttam kettétörni egy szeretettől büszkén ragyogó szívet. Remegve, szeméből elmorzsolt egy utolsó könnycseppet. Azon tűnődve, hova tűnt az évekig tartó hűséges szeretet. A múlt árnyai azt súgják nekem, itt mindennek vége lett. *** Hogy sietne hozzá megfordítva rohanó időt, szűkülő teret. Nyakába borulva, sírva újra szorítaná azt a két meleg kezet. Gondolatban félre dobva minden büszkeséget, az önérzetet. A múlt árnyai azt súgják nekem, már mindörökre elveszett. *** Sose szóltak neki erről, nem kapott figyelmeztető, intő jelet. Fájó veszteségét szavakkal elmondani, tudom nem is lehet. Merengve töpreng miért hagyta el az, kit ő annyira szeret. A múlt árnyai azt súgják nekem, a halál jobban szerethetett. Fekete Erika Klára.