Kiss Lajos

                              egy szerető asszony férje, egy kislány édesapja és Isten gyermeke

A második világháborúban bombázás idején látta meg a napvilágot hét órával később, mint ikertestvére. Nagyon nehéz szülés volt az édesanya és az alig egy kilógrammos baba esélyei nem voltak biztatóak. Nem volt koraszülött intenzív osztály, de még egy házhoz kiérkező orvos sem. Istennek azonban tervei voltak vele.

A Nemeskéri Kiss nemesi család sarjaként , nemeshez méltó neveltetést és cselédnek illő életet kapott. Másodszülöttsége determinálta mellőzöttségét a családban.

Szeretetet és elfogadást Istenbe vetett hitében keresett, amelyet élete során soha nem veszített el. Számtalan alkalommal ministrált és követte azokat az erkölcsi tanításokat , amelyek a jó , értékes , Istennek tetsző élet gyakorlásához vezették. Élete egy szakaszában eltávolodott az egyházi szertatásoktól, de hite nem ingott meg . Csendes, jó szándékú ember volt. Végtelenül segítőkész.

Türelemmel , sok évet várt az igaz szerelemre és nem hullt az ölébe könnyedén a boldogság. Származási családja nem fogadta el a párválasztását és a gyermekét sem teljesen. Házasságkötése mesebeli életkezdés volt a szellemi, lelki , fizikai teremtő erejével , a hitével és néhány ruhadarabbal . Ő élete során megingathatatlanul szerette és védelmezte a feleségét és a gyermekét. Mindenkor kiállt mellettük , nem kételkedve az értékrendjében.

Bármiről lemondott a családja javára…egy utolsó legfinomabb falatról, vagy az alvásról…bármiről. Soha sem vártuk el tőle , hogy áldozatokat hozzon vagy erőn felül teljesítsen. A saját elvárásai mentén adott meg nekünk mindent.

Annyi ölelést kaptunk, amennyit csak szerettünk volna. Soha nem fogyott ki a szeretetből, nem volt fáradt hozzá. Pedig nagyon sokat dolgozott. A két napos pihenőidőt a következő 24 órás szolgálat előtt szintén munkával töltötte ki. Építkezéseken dolgozott – többnyire bajtársakkal - , koszorú keretet kötött, kertészkedett, fúrt –faragott , minden feladatot megoldott a ház körül.

Mind az öt sógorával jó viszonya volt . Végig kísérte az életüket , a halálukig abban segített amiben tudott. Két sógornőjével szintén tiszteletteljes , konstruktív kapcsolatot ápolt. Különösen szerette a gyermekeket.

Szövetségben éltünk. Számtalan ember életét érintette meg, akik gondoskodása, szeretete vagy tisztelete által viselik ujjlenyomatát. Azoknak is segített, akikről konkrétan tudta, hogy ártanak neki. „ Nem azért segítünk mindenkinek, mert megérdemlik, hanem mert mi megérdemeljük, hogy jók legyünk”!

Szövetségünk idővel kiteljesedett. Vejét kisfiaként nevezte meg és élete végéig tisztelte őt, sőt rajongott érte. Az utolsó években számtalanszor kapott segítséget Lacitól, aki szeretettel emelte fel a földről, vagy ölben hozta be a kertből . A hála és a szeretet legőszintébb jeleit mutatta…” Kisfiam, ha meghalok mindent rád hagyok…még a ruháim is  „

Hihetetlen szellemi, lelki és fizikai erővel bírt. Soha sem adta fel a küzdelmeit. Pontosan tudta, mikor kell beszélni és mikor kell csendben kivárni Isten jeleit és útmutatását.

Egy életet képes volt leélni káromkodás, vagy szitokszó nélkül . Szorgalmas, csendes, humoros ember , kivételes személyiség volt. Egyetlen eseményt sem tudunk felidézni, amikor fájdalmat okozott volna nekünk.

A halálos ágyán is arról beszélt, hogy lefolynak az infúziók és a gyógyszerek is hatni fognak, amikor pedig jobban lesz a család máris viszi haza. Nem adta fel…Istennek azonban tervei volta vele…

 Amikor eltemetjük , akkor egyszerre búcsúzunk:

• a csintalan kisfiútól, aki hét évesen a salköveskúti templom tornyára mászott fel világot látni,

• az ifjútól, aki sportolt, dolgozott és türelmesen várta a szerelmet,

• az élete teljében lévő férjtől és apától, aki tűzoltóként is szolgálta az embereket,

• az érett korú férfitól, aki már mindent megteremtett a családjának és végre élvezhette a tisztességes élet gyümölcseit

• az apókától, aki mankóval, járókerettel settenkedett és csibészes mosollyal szemlélt minket.

Istentől és a tőle kapott erővel , türelemmel viseljük a gyászt. Emelt fővel hagyjuk, hogy az életünkön viharos folyóként átzúduljon a tehetetlenség, a véglegesség ,a visszavonhatatlanság érzése. Őrizzük az erkölcsi értékrendjét, az erejét és a szeretetét . Mindig szeretni fogjuk ebben az életben , vagy akár életeken át.