1955. május 25-én született Szombathelyen. 

Kétgyermekes család gyermekeként látta meg a napvilágot. Szeretetteljes légkörben nőtt fel bátyájával, Gézával együtt. Édesapja TSZ elnök volt, édesanyja a háztartást vezette és nevelte a gyerekeket. Az általános iskola elvégzése után az Entzbruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett. 

Első munkahelye a Szombathelyi Mesterséges Termékenyítő Állomás, majd annak jogutódjainál a Szombathelyi Állattenyésztő Vállalatnál, végül az Országos Mesterséges Termékenyítő Részvénytársaságnál dolgozott. Nagyon szerette a munkáját, szerette a munkahelyét. Jó kapcsolatokat ápolt munkatársaival. Szakmai tudásának köszönhetően - nyugdíjbavonulása után is - igényt tartottak a munkájára. 

19 évesen, egy húsvéti locsolóbálon ismerkedett össze leendő férjével. A megismerkedésből barátság, a barátságból szerelem, a szerelemből házasság lett. 1978. március 4-én fogadott örök hűséget Unger Istvánnak. A házasságukból két gyermekük született, Hajnalka és Petra. Élték dolgos munkával teli életüket, nevelték a gyerekeket, igyekeztek minden tőlük telhető segítséget megadni fejlődésükhöz. Erzsike egész életét alárendelte családjának. Úgy hozott áldozatot, hogy egyetlen  pillanatra sem élte áldozatnak mindazt, amit értük tett. Biztosította a békés, nyugodt családi hátteret a férje és gyermekeik tanulmányaihoz, sikereikhez, előrejutásukhoz. Lányait következetes szigorral, de gyengéd, féltő anyai szeretettel nevelte. Az általa nyújtott példa, az átadott emberi értékek a mai napig iránymutatói lányai életének. Az utolsó pillanatig ellátta édesanyját, és anyósáról is szeretettel gondoskodott. 

42 év házassága alatt sok-sok emlékezetes, boldog élményben volt része férjével. Szerették a társaságot. Élvezte a baráti körük találkozásait, mindig jó hangulatot termetett maga körül. Életvidám, közösségszerető emberként bármilyen társaságban feltalálta magát. Aktív résztvevője volt a borlovagrendi rendezvényeknek. 

Utolsó 10 évét bearanyozta rajongásig szeretett unokája, Gergő. Szeretett gondoskodni Gergőről, sokat játszott vele. Boldog volt, amikor Gergő már az ajtón belépve feltette a kérdést: "Mama, van nutellás palacsinta?". 

Büszke volt családjára. Feleségként, anyaként, nagyanyaként mindent megtett családjáért. 

Szeretett kertészkedni. Kitűnő háziasszonyként szeretett sütni, főzni. Szerette a társaságot. Szeretett táncolni, kirándulni. Családszerető, jókedélyű, barátságos, közvetlen, és segítőkész volt. Szerette a munkáját, szerette a munkatársait. 

2018. őszén szembesülnie kellett betegségével. Bizakodva, a gyógyulásba vetett hittel küzdött a halálos kór ellen. Kevés időt töltött a kórházban. Tervezte a jövőt. Nagy vágya volt a kertjének átalakítása, de csak kevés ideig élvezhette. 

2020. május 13-án estéjén véget ért a harc. Lecsukódott a szeme örökre, elhagyta minden mozdulat...