Perl János polgármester búcsúbeszéde.

"Szervusz,Alpolgármester Úr – mondtam számtalanszor személyesen, vagy a telefonba.Majd találkoztunk, hogy beszámoljak mit is végeztünk, mi a véleményed az előttünk állódolgokról, vagy épp a saját ügyeiddel hozakodtál elő.–Hát akkor , még egyszer, utoljára, Szervusz Alpolgármester Úr, szervusz kedves Laci!Eljöttünk ma hozzád, itt vagyunk veled. Mindnyájan rád gondolunk. Keresünk egymás tekintetében, keresünk történeteinkben, emlékeinkben.Most rólad beszélünk:Arról, ahogyan éltél,arról, ahogyan dolgoztál,arról, ahogyan gondolkodtál,arról, ahogyan jelen voltál köztünk,ahogyan hatottál a környezetedre,ahogyan vezetni segítettél,ahogyan gondoztad a barátságot,ahogy szerettél, ahogyan alkottál.Nehéz terhet róttál rám Alpolgármester Úr!Mert nehéz teher búcsút venni, mikor tudjuk, ez az utolsó találkozás, mikor tudjuk, nem lesz viszontlátás.Mikor tudjuk, hogy már nem fogunk leülni, beszélgetni, megbeszélni a jelent és a múltat, már nem tudjuk pótolni azt, amit elfelejtettünk megtenni, vagy megmondani, kimondani.Gyorsan történt, nagyon gyorsan. November 7-én elcsendesedett a falu.Dermedten álltunk, nem fogtuk fel a felfoghatatlant. Rossz tréfa - gondoltuk sokan.Egy szomorú délután itt hagytál minket magunkra. Átléptél azon az örök kapun, melyen át nincs többé visszatérés.Telefonok,, e-mailek, SMS-ek, kétségbeesett, hitetlenkedő emberek kérdésére a válasz:bekövetkezett a visszafordíthatatlan.Az ember keserűen gondol az élet igazságtalanságára, és próbálja vigasztalni magát:a jók korán mennek el.Nehéz szívvel osztozunk a gyászban, akik ma itt összejöttünk.Mindannyiunknak fáj, hogy eltávoztál közülünk, és nem lehetsz már velünk. Talán ezért is olyan torokszorítóak Wass Albert gondolatai:„Tudom, hogy durva és illetlen a szó, mely bármily céllal is azok után kullog, akik mögött az élet kapuja bezárult… (…) De úgy érzem, hogy néhány szóval adósod vagyok…”Valóban, - szerettünk, barátunk elvesztésével, hiányának megtapasztalásával együtt a szívünkbe költözik egy érzés: adósaid maradtunk valamivel.Ki egy szóval, ki egy simogatással, ki egy biztató, bátorító szempillantással.Az emlékezés ettől is olyan fájdalmas, mert a fejünkben visszhangzó kérdések között ott van az a miért is, amely szemrehányón vádol: miért nem tettük meg? Miért mulasztottuk el? A válasz pedig sohasem kielégítő.Tudjuk mindannyian, abban a percben, mikor megszületünk, rögtön elindulunk a halál útján.Vannak, akiknek ez az út rövid, a szerencséseknek hosszú, sok-sok állomással, szereplővel,de mindenki hagy magáról valamit, szépet, jót, emléket, maradandót.2002-ben hoztunk egy közös döntést, úgy döntöttünk, ha bizalmat kapunk,Táplánszentkeresztnek szenteljük az életünk egy részét.Sikerült.2002-től voltál az Alpolgármesterem.A település érdekeit mindig szem előtt tartottad. Kerülted a konfliktusokat, a konszenzusra törekedtél , a szeretet vezérelt.Hirtelen jött halálod előtt is közösen tervezgettük a falu jövőjét, a település életét befolyásoló komoly döntésekről írtad le véleményedet, vagy beszéltük meg utolsó telefonbeszélgetésünkben, mert az ülésre már nem tudtál eljönni. Még az utolsó alkalommal is részese lehettél olyan döntéseknek, melyek jó irányba viszik a községet, s évek múlva is hálával idézhetjük fel, hogy milyen jó, hogy egyetértettél velünk, támogattad javaslatainkat.Én - és sokan mások – büszkék vagyunk Rád!5. ciklusban voltál a képviselő-testületének tagja, és az Alpolgármesterem.Szerettünk és bíztunk benned. És te erre rászolgáltál.Támogattál bennünket, a testületben bármely összetételű is volt, meghatározó volt a véleményed. Építettünk bölcsődét, óvodát, tornatermet, iskolát. Felújíthattunk mindent, ami körülöttünk volt. A szolgálatodat nagylelkűen, önzetlenül végezted. Hűségesen őrzi kezed nyomát mindaz, amit felajánlásaid által készíthettünk el: A Németh Lajos emléktábla, a községegyesítési emlékmű, a Szent Lőrinc templom előtti tér és szobor. És mint ahogyan a régi székely mondásban megfogalmazódik: Aki iskolát vagy templomot épít, az bízik a jövőben. És te ilyen voltál.Példa értékű lehet mindenki felé, aki a közösség képviseletének szenteli idejét, milyen jó kapcsolatban álltál a lakossággal. Bárki, bármilyen gonddal fordulhatott hozzád, mindenkinek igyekeztél segíteni, gondjait, problémáit megoldani. Elképesztő, hogy a legapróbb dolgok is milyen fontosak tudtak lenni számodra. A személyes kapcsolatok és minden más!Nem volt hosszú út számodra kijelölve, de arra elegendő volt, hogy példát mutass emberségből, küzdeni tudásból, kitartásból. Olyan széles ismerettel és gondolkodásmóddal rendelkeztél, ami szemléletformáló erejével hatott képviselőtársaidra.Most itt vagyunk Alpolgármester úr azzal a feladattal, hogy nélküled folytassuk tovább a faluépítést, a munkát.Nélküled folytatni, mégis általad és veled. Jelen vagy bennünk. A hivatal, az önkormányzat,az intézmények dolgozóiban, képviselőtársaidban, mindazokban, akik elkötelezett társaid voltak, őriznek.Most már más hangsúllyal idézzük gondolataidat, új felelősséggel képviseljük látásmódodat,szemléletedet.Elmentél ugyan, de velünk maradsz. Segítettél az életedben, segítségedet kérem a halálod után is.Én is, és sokan mások. Hiszen örököseid vannak. Örököseid vagyunk.

Máté Atya temetésen elhangzott beszéde;

Hallgassuk meg élő hittel Krisztus Urunk üzenetét, aki a feltámadás és az élet, aki a Szentírás szavaival erősít és vígasztal minket. 

Az  Úr legyen veletek!  Evangélium Szent János könyvéből.

Ahogyan engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogy én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.

Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 

Ezek az Evangélium Igéi.

Gyászoló Testvéreim! Nehéz ma ennél a ravatalnál megszólalnunk, hiszen olyan hirtelen ment el tőlünk a sokunk által szeretett Dr. Kovács László. A hitves, az édesapa, a nagyapa, a rokon, a barát, a település elöljárója, a kiváló jogász, a hívő, az ember.

Elhunytunk keresztjén két dátum szerepel 1954 és 2020. A kötőjelben mennyi minden benne van a két dátum között, felsorolni is kevés lenne ez a szomorú nap.

1954 június 27-született László védőszentjének ünnepén.  Ahogy az 1077 és 95 között uralkodó Szent László, úgy elhunytunk élete is a küzdelemről, a kitartásról és fáradhatatlan munkavégzésről, de leginkább a szeretetről szólt.  Rábahídvégről indult élete. Kétkezi munkás szülei nyolc gyermeküket, a hat fiút és a két lányt a munka becsületérevés tisztes szeretetére időben megtanították. A jó alapo itt kapta. 

1974 ben ismerkedett meg kedvesével Gittával. Találkozásukat és szerelmüket Exupery szavaival örökíthetjük meg: "Úgy találtam rá, ahogy a dolgok értelmére talál rá az ember, s úgy lépdelek mellette, hogy végre felfedezem a világ bensőségét." 1977 ben kötöttek házasságot. Szerelmüket az Úr megáldotta két gyermekkel.1980 ban Diána majd 1983 ban Levente érkezett. Nem volt kérdés, hogy Táplánszentkereszten kezdődik közös életük. László testvérünk nem beleszületett, hanem beleszeretett településünkbe, a faluba, és az itt élő emberekbe. Közben tehetsége kitűnt, 1980-ban vették fel az Eötvös Lorand Tudományegyetem Állam és Jogtudományi karára. Így vallott erről az időszakról." Öt éven keresztül az volt a feladatom, hogy tanuljak, aminek igyekeztem a lehető legnagyobb mértékben eleget tenni" Ennek meglett a gyümölcse 1985 ben summa cum laude minősìtéssel diplomázott.

1987ben jogtanácsosi vizsgát tett. "Legalább napi tíz órát dolgozok, amit nem érzek megterhelőnek"-vallotta. Gyermekei is méltán tarthatták példaképüknek munkáját és szorgalmát. A bengáli költő Tagore sorai szépen illenek ide: "Amikor aludtam, azt álmodtam, hogy az élet öröm. Amikor felébredtem, azt láttam, hogy az élet kötelesség. Amikor cselekedni kezdtem, rájöttem, hogy a kötelesség öröm." Az örömmel végzett kötelességek tették őt azzá a derűs és szorgalmas emberré. 

Unokái Barnabás 2012 ben, Borbála 2015 ben érkezett Büszke volt gyermekei társaira is. Örömmel fogócskázott az unokákkal, tanította őket biciklizni.

2002 óta volt községünk alpolgármestere. Odaadó munkájáért, segítőkészségéért nagyon szerettük. Egy munkatársa szellemesen jegyezte meg róla, ha nem tanul, akkor építkezik, hiszen 12 éve költöztek jelenlegi házukba is. Az igazi szép építése az emberi kapcsolatokban lelhető fel. Pilinszky János katolikus költőnk vallja: "A halállal szemben egyedül a szeretetben bízhatunk." Mi most abban a szeretben bízunk, amely legyőzte a gonoszt a golgotai kereszten. Az Istennel is rendezte kapcsolatát és bizony hitéből élő ember volt. Elhunytunk szeretettel jött Barbabás unokájával rendszeresen a Szent Lőrinc templomba. Hittel és érdeklődéssel hallgatta Isten igéjét, mindig összeszedett lélekkel imádkozott, és mondta az Úrfelmutatáskor: " Halálodat hírdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz" Ezzel elfogadta a megváltás nagy ajándékát Istennel élt a földön, nekünk az a reményünk, hogy vele van az örökkévalóságvan. Településünk Táplánszentkereszt patrónája Szen Lőrinc diakónus, akit a pogány pénzimádó világbirodalom vezető császár kérdőre vont add elő az egyház kincseit. Rámutatott az egyház igazi kincseire a betegekre, hívőkre, tisztaszívű emberekre. Ők ma is az egyház kincsei és mi egy ilyen kincstől búcsúzunk, aki szintén tisztában volt az igazi értékekkel. Most nem tehetünk mást megköszönjük Istennek, hogy Őt nekünk ajándékozta és imádkozunk a feltámadás és a viszontlátás győzelmes reményével.! 

Imádkozzunk! Jóságos mennyei Atyánk, gondviselő Istenünk! Szeretetre teremtetted az embert és úgy rendelkeztél,  hogy az apák legyenek a családi élet támaszai és atyai jóságod képviselői itt a földön. Elhunyt László testvérünk tudatosan vállalta ezt a hivatást. Sok munkával, áldozattal, férfias jósággal szerette övéit. Kérünk számítsd be neki áldozatos szeretetét, településünkért, egyházunkért végzett sok jótéteményét! A magára maradt családnak adj Urunk vígasztalást!  Özvegyének az egyedüllét fájdalmában hitet, hogy csak a földi élet végét jelenti a halál. Gyermekeiben, unokáiban erősìtsd a tudatot, hogy te fokozott atyai jósággal veszed körül az árván maradtakat.  Urunk erősìtsd meg reményünket, hogy te mellettünk állsz életünk küzdelmeiben, add, hogy igazságaidhoz és parancsaidhoz hűek legyünkb és egykor helyet kapjunk elhunytunkkal együtt  örök boldogságod országában. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.