Voltak izgalmas funkciók, mint a GPS koordináták, ami révén ha sikerül felkutatnom az őseim sírját, akkor elérhetővé és felkereshetővé válik minden rokon számára. Tetszett a koncepció, hogy képeket és egyéb információkat tölthetek fel az emlékoldalra így összegyűjtve és egybe fésülve szeretett nagyapámról az emlékeket.


Megvásároltuk a Lapidaris követ és elkezdtem gondozni az emlékeket. Pár régi fotó felelevenített történeteket, amik sok sok kérdőjelet vontak maguk után, így felkerestem nagyapám testvéreit, hogy meséljenek többet róla és a gyerekkorukról. Ezek a találkozások nem csak érzelmileg adtak sokat, hanem emlék lavinát indítottak a családunkban. Egyre több és több hívás érkezett távoli rokonoktól, olyanok is felkerestek, akikkel még sosem találkoztam. Valahogy mindenkiben késztetés indult, hogy szorosabbra fűzzük a szálakat és megismerjük a közös gyökereinket.



Nem kellett két hónap és a levéltárban találtam magam, ami mostnem a poros dokumentumok ráháza volt, henem egy izgalmas vadászterület. Izgalmas kutatásom nem maradt trófeák nélkül, a családfát házasság levelek, születési anyakönyvek mentén az 1800-as évek közepéig sikerült visszavezetni. Kutattam a régi újságok arhívumaiban, nem egy ősömről találtam cikket, ki gyárat vezetet, ki feltalált valamit, de volt aki csak a családnak élt és ebben volt kiemelkedő.

Az internetet is természetesen bevetettem és találtam családfa kutató oldalakat, amik révén fotókra és elveszett rokonokra is szert tettem. Minden csodálatos kincset pedig a Lapidaris óv meg, hogy a leszármazottaimnak már csak megismernie kelljen a múltunkat, az őseinket.


Nagyon hálás vagyok a kitalálóknak, mert egy olyan utazásra vittek, ami nem csak megismerést, felismerést hozott számomra, hanem új családtagokat, szoros kötelékeket és még több szeretetet.