Trianon Emlékmű Mikóháza

Település:
Mikóháza, Magyarország
Cím:
Mikóháza, Palacka-szőlőhegy
Állította:
Mikóháza Községi Önkormányzat, 2020
Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. A haza, a haza egyenlő volt mindig ezer év óta már, és mindig az marad, mert nem darabokból összetákolt darab Egytest a mi hazánk, eleven valami! Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani. Babits Mihály: Áldás a magyarra

Az emlékmű története

A Párizs környéki Trianon kastélyban az I. világháború lezárását követően 1920. június 4-én aláírt békeszerződés értelmében a Hegyköz, és azon belül Mikóháza település határmenti területté vált. Az új határok nemcsak a nemzetiségi érdekeket hagyták figyelmen kívül, hanem családokat szakítottak szét, barátságokat terheltek meg, tulajdonokat osztottak fel. A nemzetet ért veszteségekről soha nem feledkeznek meg az itt élők. Településünk egykori fontos közösségi terén, a Palacka-szőlőhegyen a békeszerződés centenáriumára, az emlékezés jeléül emeltük ezt a mementót. Az emlékműhöz az elcsatolt területekről érkeztek az építőanyagok, mert magyar nemzetünk, akár a kő: MARAD.

Ezen az emlékoldalon arra vállalkozunk, hogy röviden bemutassuk Mikóházát és a Hegyközt a békeszerződés idejéből.

Mikóháza község a Hegyköz nevű kistáj déli részén fekszik a Fekete-hegy lábánál. Abaúj megye egyik fontos királyi, majd magánbirtokba került váruradalmának, Füzérnek volt része a 16. századig. Abaúj megyétől az 1881-es határrendezés idején került át Víly községgel együtt Zemplén vármegyéhez, melynek központja a 15 kilométerre lévő Sátoraljaújhely volt. Az újhelyi járásban az 1910-es felmérés szerint a nagyobb települések közé tartozott a maga 2939 négyzetkilométerével és 589 lakosával. A falu lakosságának 89%-a fiatalabb volt, mint 60 éves, és közel háromszázan 19 évnél fiatalabbak voltak. A zömében tót (ruszin) nemzetiségű görögkatolikus falusiak temploma már több mint egy évszázada állt a falu központjában, saját parókussal. Rendelkezett postahivatallal és körjegyzőségi központként is működött.
Bírója Genyó János volt, aki helyi kisbirtokos édesapja gazdálkodásában nőtt fel, 1896-ban választották meg először a község elöljárójának, és azon kevesek egyike volt az országban, akik legalább 30 éven át ugyanazt a tisztséget töltötték be, vagyis nagyjából tízszer választották meg. A falu parókusa Runyák János volt, aki 1917-ig szolgált a faluban. Őt váltotta Lengyel Gyula, az USA-ból hazatért, Eperjesen felszentelt lelkész, aki 1919-ben a forradalmak idején kezdte meg mikóházi szolgálatát.
Az első világháborúban több mint ötven mikóházi teljesített szolgálatot, közülük többet kitüntetéssel jutalmaztak. Sajnos a szolgálatból 16-an nem térhettek vissza családjukhoz. A két világháború között emlékművet állítottak a hősöknek a falu elején. Ezen az oldalon is tisztelettel adózunk ezeknek a hősi halált halt falubelieknek.
A Nagy Háború után a forradalmak idején Mikóházán is érzékelhetők voltak a fővárosi gyors változások. 1918 novemberében megalakult a helyi nemzeti tanács. 1919. március 18-án Sátoraljaújhelyen átvette a hatalmat a munkástanács, Mikóháza a Vílyvitányban megalakult direktórium hatásköre alá került. Április végén a csehszlovák hadsereg megszállta a Hegyközt és a vármegye központját is. A Vörös Hadsereg a területet június elejére felszabadította, a térségben mérsékelt harci események is zajlottak. A Tanácsköztársaság bukását követően hamarosan ismét megszállták a csehszlovák katonák Sátoraljaújhelyt. A helyzet csak 1920 tavaszán rendeződött, az idegen katonák visszavonultak a Ronyva vonala mögé, kiírták a nemzetgyűlési választásokat, március 1-jén megválasztották Horthy Miklóst kormányzóvá.

1920. június 4-én 16 óra 30 perckor a trianoni kastélyban aláírták a békeszerződést.
Magyarország elvesztette népességének harmadát, területének kétharmadát.
Zemplén megye területének több mint kétharmadát bekebelezte a Csehszlovák állam.
Mikóháza határmenti település lett.

Az új rendszerben fontos szerep hárult Mikóházára, a közigazgatási szervezet átalakítása eredményeként a Bodrogköz egyes területeinek irányítása Felsőregmec központtal, de Mikóháza székhellyel zajlott. A megszállt területekről több köztisztviselő kapott menedéket Mikóházán, mivel nem voltak hajlandóak az új impériumra letenni az esküt. Emellett Zemplén megye északi részéből többen családostul települtek át a Hegyközbe, többek között Mikóházára is. Nem volt ritka, hogy a határ rokonságokat választott el egymástól. A község termőterületei ugyan épek maradtak, de az addig természetes gazdasági együttműködés (munkaerő bérlése, kereskedelem) határon túli kapcsolattá silányult. Kázmér, Biste, Csörgő, Legenye, Mihályi és Velejte többé csak útlevéllel volt felkereshető. 
A vármegye vezetése egyre nagyobb figyelmet fordított a Hegyköz felé. A szatmári birtokait elvesztő Károlyi László gróf fejleszteni kívánta füzérradványi uradalmát, ezért a vármegyével közösen, már 1921-ben megtervezte a Sátoraljaújhely-Hollóháza elsősorban teher, de kisebb részt személyszállításra is alkalmas keskenytávú vasutat. A ’20-as évek elején rendeletben gondoskodtak a hegyközi és felső-hegyaljai bortermő vidékek vasúti összeköttetéséről. Az új rendszerben újraindult az élet, de már sosem lett ugyan olyan.
2019 tavaszán fogalmazódott meg az ötlet több mikóházi polgár fejében, köztük Frankó Tamás egykori polgármester a Zempléni Nagyvadász Vadásztársaság elnökének, hogy Mikóházán érdemes lenne a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára méltó módon megemlékezni. Egy emlékhely építése mellett döntöttek, melynek helyéül a Palacka-szőlőhegyet választották ki. Ennek oka, hogy az egykoron – így 1920-ban is – közösségi térként is működő szőlőhegy újra a mikóháziak fontos terévé váljon, annak rekultivációja megkezdődjön. Emellett az emlékhelyet felkeresők a dombról letekintve a falu látképében gyönyörködhetnek ám fájó felismerésként állapíthatják meg: a látóhatáron elrobogó vasút már Szlovákiához tartozik.  A lakossági egyeztetések már a nyár folyamán elkezdődtek, a végleges tervek 2020 februárjában készültek el. A kivitelezést társadalmi munkával; emberi és gépi erővel márciusban megkezdték. A COVID-19-es járványhelyzet ellenére a munkálatokat a 2020. június 4-i tervezett átadásig sikeresen befejezték.
A Párizs környéki Trianon kastélyban az I. világháború lezárását követően 1920. június 4-én aláírt békeszerződés értelmében a Hegyköz, és azon belül Mikóháza település határmenti területté vált. Az új határok nemcsak a nemzetiségi érdekeket hagyták figyelmen kívül, hanem családokat szakítottak szét, barátságokat terheltek meg, tulajdonokat osztottak fel. A nemzetet ért veszteségekről soha nem feledkeznek meg az itt élők. Településünk egykori fontos közösségi terén, a Palacka-szőlőhegyen a békeszerződés centenáriumára, az emlékezés jeléül emeltük ezt a mementót. Az emlékműhöz az elcsatolt területekről érkeztek az építőanyagok, mert magyar nemzetünk, akár a kő: MARAD.

Ezen az emlékoldalon arra vállalkozunk, hogy röviden bemutassuk Mikóházát és a Hegyközt a békeszerződés idejéből.

Mikóháza község a Hegyköz nevű kistáj déli részén fekszik a Fekete-hegy lábánál. Abaúj megye egyik fontos királyi, majd magánbirtokba került váruradalmának, Füzérnek volt része a 16. századig. Abaúj megyétől az 1881-es határrendezés idején került át Víly községgel együtt Zemplén vármegyéhez, melynek központja a 15 kilométerre lévő Sátoraljaújhely volt. Az újhelyi járásban az 1910-es felmérés szerint a nagyobb települések közé tartozott a maga 2939 négyzetkilométerével és 589 lakosával. A falu lakosságának 89%-a fiatalabb volt, mint 60 éves, és közel háromszázan 19 évnél fiatalabbak voltak. A zömében tót (ruszin) nemzetiségű görögkatolikus falusiak temploma már több mint egy évszázada állt a falu központjában, saját parókussal. Rendelkezett postahivatallal és körjegyzőségi központként is működött.
Bírója Genyó János volt, aki helyi kisbirtokos édesapja gazdálkodásában nőtt fel, 1896-ban választották meg először a község elöljárójának, és azon kevesek egyike volt az országban, akik legalább 30 éven át ugyanazt a tisztséget töltötték be, vagyis nagyjából tízszer választották meg. A falu parókusa Runyák János volt, aki 1917-ig szolgált a faluban. Őt váltotta Lengyel Gyula, az USA-ból hazatért, Eperjesen felszentelt lelkész, aki 1919-ben a forradalmak idején kezdte meg mikóházi szolgálatát.
Az első világháborúban több mint ötven mikóházi teljesített szolgálatot, közülük többet kitüntetéssel jutalmaztak. Sajnos a szolgálatból 16-an nem térhettek vissza családjukhoz. A két világháború között emlékművet állítottak a hősöknek a falu elején. Ezen az oldalon is tisztelettel adózunk ezeknek a hősi halált halt falubelieknek.
A Nagy Háború után a forradalmak idején Mikóházán is érzékelhetők voltak a fővárosi gyors változások. 1918 novemberében megalakult a helyi nemzeti tanács. 1919. március 18-án Sátoraljaújhelyen átvette a hatalmat a munkástanács, Mikóháza a Vílyvitányban megalakult direktórium hatásköre alá került. Április végén a csehszlovák hadsereg megszállta a Hegyközt és a vármegye központját is. A Vörös Hadsereg a területet június elejére felszabadította, a térségben mérsékelt harci események is zajlottak. A Tanácsköztársaság bukását követően hamarosan ismét megszállták a csehszlovák katonák Sátoraljaújhelyt. A helyzet csak 1920 tavaszán rendeződött, az idegen katonák visszavonultak a Ronyva vonala mögé, kiírták a nemzetgyűlési választásokat, március 1-jén megválasztották Horthy Miklóst kormányzóvá.

1920. június 4-én 16 óra 30 perckor a trianoni kastélyban aláírták a békeszerződést.
Magyarország elvesztette népességének harmadát, területének kétharmadát.
Zemplén megye területének több mint kétharmadát bekebelezte a Csehszlovák állam.
Mikóháza határmenti település lett.

Az új rendszerben fontos szerep hárult Mikóházára, a közigazgatási szervezet átalakítása eredményeként a Bodrogköz egyes területeinek irányítása Felsőregmec központtal, de Mikóháza székhellyel zajlott. A megszállt területekről több köztisztviselő kapott menedéket Mikóházán, mivel nem voltak hajlandóak az új impériumra letenni az esküt. Emellett Zemplén megye északi részéből többen családostul települtek át a Hegyközbe, többek között Mikóházára is. Nem volt ritka, hogy a határ rokonságokat választott el egymástól. A község termőterületei ugyan épek maradtak, de az addig természetes gazdasági együttműködés (munkaerő bérlése, kereskedelem) határon túli kapcsolattá silányult. Kázmér, Biste, Csörgő, Legenye, Mihályi és Velejte többé csak útlevéllel volt felkereshető. 
A vármegye vezetése egyre nagyobb figyelmet fordított a Hegyköz felé. A szatmári birtokait elvesztő Károlyi László gróf fejleszteni kívánta füzérradványi uradalmát, ezért a vármegyével közösen, már 1921-ben megtervezte a Sátoraljaújhely-Hollóháza elsősorban teher, de kisebb részt személyszállításra is alkalmas keskenytávú vasutat. A ’20-as évek elején rendeletben gondoskodtak a hegyközi és felső-hegyaljai bortermő vidékek vasúti összeköttetéséről. Az új rendszerben újraindult az élet, de már sosem lett ugyan olyan.
2019 tavaszán fogalmazódott meg az ötlet több mikóházi polgár fejében, köztük Frankó Tamás egykori polgármester a Zempléni Nagyvadász Vadásztársaság elnökének, hogy Mikóházán érdemes lenne a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára méltó módon megemlékezni. Egy emlékhely építése mellett döntöttek, melynek helyéül a Palacka-szőlőhegyet választották ki. Ennek oka, hogy az egykoron – így 1920-ban is – közösségi térként is működő szőlőhegy újra a mikóháziak fontos terévé váljon, annak rekultivációja megkezdődjön. Emellett az emlékhelyet felkeresők a dombról letekintve a falu látképében gyönyörködhetnek ám fájó felismerésként állapíthatják meg: a látóhatáron elrobogó vasút már Szlovákiához tartozik.  A lakossági egyeztetések már a nyár folyamán elkezdődtek, a végleges tervek 2020 februárjában készültek el. A kivitelezést társadalmi munkával; emberi és gépi erővel márciusban megkezdték. A COVID-19-es járványhelyzet ellenére a munkálatokat a 2020. június 4-i tervezett átadásig sikeresen befejezték.

Akikre emlékezünk

Égő gyertyák (0)
Kialudt gyertyák (1)
Jelenleg egyetlen gyertya sem ég
Suskó Mária, 2020.05.26 1 éve
Suskó Mária
Suskó Mária
Gyújtotta Suskó Mária