Virgil Nagy
1859 
1921 
Virgil Nagy
1859-1921 
Név:
Virgil Nagy
Becenév:
Születési név:
Nagy Virgil
Születési idő:
1859. април 25.
Születési település:
Temesvár
Elhunyt:
1921. новембар 30.
Másik idézet Másik idézet
Idézet mentése Idézet mentése

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Virgil Nagy élettörténete
1859. április 25-én született Temesváron. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a budapesti József Műegyetemnek és a képzőművészeti főiskolának, az akkori Mintarajztanodának volt egyidőben hall­gatója. 1885-ben szerezte meg építészeti oklevelét. Már egyetemi évei alatt pálya­díjat nyert; tanulmányai befejezése után Steindl professzor tanszékén, a középkori építészeti tanszéken lett tanársegéd. Ezután kiváló magánépítészi irodákban vállalt megbízásokat: Ney Béla, majd Hauszmann Alajos mesternél fejlesztette képességeit. 1887-ben állami szolgálatba lépett, 1893-ban a Kereskedelmi Minisz­térium főmérnökévé, 1899-ben pedig műszaki tanácsosává nevezték ki. Ebben a minőségében a fővárosi Duna-hidak építészi kiképzésében vett részt: az egykori Ferenc József (ma: Szabadság) híd és az Erzsébet híd architektúráját tervezte.

1893-ban a József Műegyetem az álta­lános műtörténet magántanárává habili­tálja, 1905-ben pedig Czigler professzor örökébe lépve az ókori építési tanszék nyilvános r. tanárává választják. A Ma­gyar Mérnök- és Építész-Egylet műépíté­szeti szakosztályában jegyzőként tevé­kenykedett, az Építési Ipar, az egyesület közlönye egyre-másra közli szerkezetta­ni és építészettörténeti tanulmányait.

Nem fordított hátat a gyakorlati építé­szetnek sem: városházák, székházak, templomok hirdetik invenciózus terve­zői készségét. Építészként az eklektikus stíluson iskolázott, minden korszak érté­kes elemeit ötvöző stílusa később a ma­gyar népi építészet elemeivel bővült.

Eredményesen munkálkodott a ma­gyar műemlékek felmérése és védelme területén. A nagyváradi Szent László-­bazilika helyén talált régi sírköveket, Szilágy vármegye műemlékeit írta le és Spanyolországban tett körutazása után az ottani műemlékekről írt részletes be­számolót. Nemcsak írt: az egri székes­egyház szentélyének, a nagyváradi püs­pöki rezidenciának, az örvösi Széche­nyi-kastélynak restaurációs, műemléki helyreállító munkáit is ő tervezte és ve­zette.

Könyvei a hazai művészettörténeti iro­dalom értékei.

A Műegyetemen az építészi és mér­nöki szakosztály dékánja volt 1912-13-­ban. Ő dolgozta ki a tervezett temesvári - második - műegyetem szabályzatát és épületeit.

Széles körű munkásságot fejtett ki a Műemlékek Országos Bizottságában, az Országos Képzőművészeti Tanácsban, az Országos Középítési Tanácsban is. Ha­zánkat több külföldi testületben is siker­rel képviselte. A londoni Royal Institute of British Architects, valamint az Archi­tectural Institute of Canada tagjai közé választotta a több idegen nyelven kivá­lóan beszélő tudóst; tiszteletbeli levelező tagja lett a Sociedade dos Architectos Portuguezes-nek is.
1921. november 8-án hunyt el Budapesten.

Tanártársai, volt diákjai Nagy Virgil jellemét, szerénységét és emberiességét is kieme­lik megemlékezésükben.