"Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom, Örök a szél és a lomb a fákon, Örök a magány és örök az emlék, Bennünket lágyan ringat a nemlét. De ha gondolsz ránk, mi felébredünk, De ha gondolsz ránk, érinted kezünk, De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk, De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk..." Maurice Maeterlinck

Hiányozni fognak az írásaid. Nyugodj bèkèben Gabesz.

Egy ház áll ott fent, ahol a holnap véget ér, Benne a csillagod csak egy szál gyertyafény. A kő jéghideg, mindenhol földöntúli a csend, Szólít a rend, odafent vár a végtelen. Az idő megáll, nem mozdul már semmiért, Aki elmegy ma, az holnaptól csak a szívekben él. Miért kell, miért, mindig félni valakiért, Mikor egy könnycsepptől odafenn kialszik a fény. Harsona szól, a gyertya már nem ég, Odafenn azt a lángot elfújta a szél. Miért kérdezed, tudod, hogy ő már nem felel, Üres a ház, hideg a fal, csak süvít a szél. Fenn a szeretet kér, míg lent a gyűlölet vádol, A szív sohasem fél, csak kérdez és magában gyászol.