Pál apostol Szeretethimnuszának utolsó sorait hallhattuk, amelyek talán az egész Szentírás legismertebb gondolatai. Ezek a sorok pedig magukba zárják a nagy, értékőrző himnuszok örök igazságát!

         A református magyar ember két himnuszt ismer a legjobban: nemzetének Himnuszát és Pál apostol költeményét. Benne pedig az olykor vérző, máskor érző szív átéli azt az emelkedettséget, amely a mélységből felfelé mutat: az élő Istenre, a Szeretet Istenére. Mert kétségtelen, hogy vannak zivataros, sötét korszakok, fájó pillanatok. Átélte ezt a magyarság is, amikor Kölcsey Ferenc papírra vetette sorait, de már Pál apostol is, amikor mindarról írt költeményében, ami el fog töröltetni, el fog múlni, ami semmivé lesz. Ugyanis e himnuszoknak van egy földi és egy égi igazsága.

        A földi igazsága számol az elmúlással, a veszteséggel, és megannyi nehéz pillanattal, amit ember az embernek tud okozni. De ott van az égi igazság, amely megérti a maradandót, a nagy ÖRÖKSÉGET, hogy van hit, vagy remény, van szeretet, amely soha nem múlik el.  A fentebbi bibliai rész pedig a Szeretethimnusz utolsó sora, még sincs benne pontszerű lezárás, hanem végtelenre nyitás egy sajátos kettősponttal. Üzenet ez arra nézve, hogy van tovább!         Annuska néni ilyen himnikus életet élt. Földi életében voltak szomorúságai, keserű, sötét csalódásai. Olykor nyomás alatt élt. De ahogyan a föld gyomrának sötét tárnáiban a nyomás a szénből gyémántot szül, úgy kezdett el formálódni Annuska néni életének himnusza. Egyre értékesebb élettörténések láttak napvilágot élete himnikusságában, amelyek vallottak a gyermekek, unokák szeretetéről, a dédunokák érkezésének öröméről, az önzetlen gondoskodásról.

        Vitathatatlan, hogy az emberöltő a legnagyobb költő. Így volt ez Annuska néninél is. Az évek teltek, otthagyták nyomukat egészségén, lelkén, mindennapok barázdálta arcán. Mégis volt lényében valami belső, tiszta ragyogás, amely olykor megpihent arcán, szemén. Én így emlékezek rá: egy tisztelettudó, bölcs, alázatos és nagy tudású asszonyra, aki sok testi betegség és küzdelem mellett igyekezett megőrizni a hitét, a reményét és a szeretetét. Emlékezzünk Rá hálával!     

 Dr. Bencsik Jánosné Szigeti Anna Julianna egy négygyermekes családban, Szigeti Mihály és Tóth Anna házasságából a 4. gyermekként látta meg a napvilágot Polgáron, 1935. június 5-én. Iskoláit is itt végezte, de szeretett bátyja, József betegsége és halála miatt már egészen fiatalon munkára kényszerült. Iskoláit munka mellett folytatta és fiatalon agrártechnikai végzettséget szerzett. A tiszai híd építésekor, mint vízhordólány, ismerkedett meg Puskás Menyhérttel, akivel 1955. augusztus 23-án házasságot kötött. Két lányuk született: 1956. augusztus 24-én Anikó és 1958. január 31-én Katalin. A híd elkészülte után férje az eredeti szakmájában, villanyszerelőként távolabbi munkahelyeken dolgozott. A 2-3 hetenkénti találkozás az évek során házasságuk rovására ment, míg 1975-ben válásra került a sor. Szabad idejét tanulással töltötte. Bolti eladó, majd boltvezetői képesítést szerzett.

       Ekkor már a polgári ÁFÉSZ könyvesboltjában dolgozott, ahova érdeklődési körénél fogva gyakran betért Dr. Bencsik János. A vevőből udvarló, majd férj lett. 1979. július 14én kötöttek házasságot. Gyulára költöztek. Dr. Bencsik Jánossal kötött házasságból Isten áldásával a legnagyobb örömükre 1977. április 23-án megszületett Mátyás. Hogy örömük még nagyobb legyen a fiúkkal szinte egy időben született első unokájuk, Viktória. Pár év gyermekneveléssel töltött idő után 1984 nyarán Tokajba szólította férjét a munka. Tokajba kerülve Annuska néni nevéhez fűződik a könyvesbolt megnyitása. Tokajban presbiter is volt. Évekkel később ebből, az ÁFÉSZ által üzemeltetett könyvesboltból ment nyugdíjba. Időközben jöttek az unokák: Ági, Kata és Dóra, akik alig várták a nyarat, hogy a mamánál töltsenek pár hetet. 

      A nyugdíjba vonulás sem jelentette számára a tétlenséget, mivel a szőlőművelésben kamatoztatta fiatalkori tudását. Ám hiába dolgozott családjáért, férje magára hagyta. Nem látva más kiutat, lelkileg megtörve döntött úgy, hogy szülővárosához és elsőszülött lányához minél közelebb költözik, immár egyedül. 13 éve Újtikoson kezdett új életet, ahol a kert és a virágai között kereste a megnyugvást.

       Napfényt hozott a szomorúságában első dédunokája, Zsófia érkezése. De hiába a kert, hiába a virágok, egészsége és ereje egyre fogyott. Olivér és Bíborka unokái, valamint Luca, Kende, Balázs, Panna, Zselyke, Ruby és Dorka dédunokái születése hozott egy-egy kis örömet a mindennapjaiba. Ám a betegség győzött. Először csak a téli hónapokat töltötte Polgáron lányánál, míg végül feladta és már nyárra is maradt. Az unokák, dédunokák vidám kacaja sem javított az állapotán. A nyár közepén egy szívinfarktus után, súlyos szívműtéten esett át, amiből a gondos ápolás ellenére sem gyógyult fel. Csendesen, panasz nélkül viselte fájdalmát, amíg 2018. szeptember 26-án 18.55-kor végleg feladta a küzdelmet és megpihent.

         Pál apostol a Himnuszában a szeretetről vallott. A szeretetről, ami a Szentírásban, a Bibliában sohasem valami. A szeretet nem csupán egy fennkölt érzés, amely összeköt és átölel. Nem csupán emlék, amely melegséggel tölt el. A Szentírásban a szeretet nem valami, hanem VALAKI. Jézus Krisztus!

       Ezért fejezi be Pál apostol az elmúlás megannyi ténye után JELEN IDŐBEN Himnuszát: hogy ezzel is valljon arról, hogy Jézus Krisztusban van folytatás! Van tovább!      Egy gondolat erejéig azonban arról is szóljunk, hogy ki volt ez a Pál apostol? Isten szolgája, aki átélt mélységeket, nehézségeket, bántalmazásokat, börtönöket, szívtaposásokat. Mégis hit által e sok szenvedés során megszületett ez a himnusz.

              Minden ember életében ott van egy Szeretethimnusz, amelynek sorai hol mélységekben, veszteségekben, tragédiákban születnek, hol felemelő, lélekmelegítő érzések közepette. Az élet fekete és fehér sorai közé kell írni ezt a himnuszt, amelynek hangjegyeit egy-egy fontos esemény jelenti. De a himnikus életekhez, az Istent dicsérő, őt felvállaló bizonyságtételekhez Isten mindig odateszi a keresztjét. A keresztet, amely a zenében is felemel, valami többletet ad!      Reménységünk, hogy édesanyátok, nagymamátok himnikus élete elé, amely a kiválasztott bibliai idézetével éppen úgy vall Isten múltat eltörlő, JELENT adó csodájáról, mint a jelen időben megírt zárás, Isten oda teszi a keresztet. A hitünkben, reménységünkben, szeretetünkben felemelő, többletet adó golgotai keresztet, ami összefügg Pál apostol gondolatával: „most azért megmarad… a szeretet”.

         E mondat állítmánya: megmarad, alanya a szeretet. És hogy ez láthatóvá is váljon, a golgotai kereszt lett a szeretet állítmánya, alanya pedig Jézus Krisztus. A szeretet pedig nem csak megmarad, hanem megtart! Tévedés lenne azt hinni, hogy Jézust egykor a szeget tartották fenn a kereszten! Jézust nem a szegek tartották fenn, hanem a szeretet.  A szeretet megtart: életben és halálban, gyászban és vigasztalásban. Erről vall egy himnikus édesanya, szeretett nagymama emlékezete, amiért adjunk hálát imádságban! 

(Czető Norbert, református lelkész, Hajdúszoboszló)