Vattay Antal Pál Vitéz
1891 
1966 
Vattay Antal Pál Vitéz
1891-1966 
Név:
Vattay Antal Pál Vitéz
Becenév:
Születési név:
Vetter Antal
Születési idő:
1891. 8월 13.
Születési település:
Sopron
Elhunyt:
1966. 11월 30.
Másik idézet Másik idézet
Idézet mentése Idézet mentése

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

Vattay Antal Pál Vitéz élettörténete
Vitéz Vattay Antal Pál 1929-ig Vetter Antal (Sopron, 1891. augusztus 13. – Budapest, XI. kerület, 1966. november 2.) magyar katonatiszt, altábornagy a második világháború alatt.

Vattay Antal a bécsújhelyi Katonai Akadémián végzett 1912. augusztus 18-án hadnagyi ranggal. Fiatal katonatisztként harcolt az első világháború alatt a nyíregyházi császári és királyi 14. huszárezredben. A gorlicei áttörésnél Volhiniában harcolt. Később, 1918-ban, a piavei harcokban az 5. század parancsnokaként vett részt, ahol egy támadás során olasz hadifogságba került. A háború után szabadon bocsátották és 1920-tól a miskolci körletparancsnokságon szolgált: ott 1920-1921-ben a 7. körletparancsnokságon nemzetvédelmi tiszt volt századosi rendfokozattal. Ekkor ismerkedett meg a nyékládházi földbirtokos nemesi négyesi Szepessy családdal és hamarosan el is vette feleségül négyesi Szepessy Eleonóra kisasszonyt. Röviddel ezután elvégezte a Hadiakadémiát, majd József főherceg szárnysegédje volt. 1922. március 1. és 1928. október 22. között Horthy Miklós kormányzó szárnysegédje volt. 1928-tól 1932-ig ismét Miskolcon anyagi vezérkari tiszt és őrnagyként szolgált. Ez idő alatt jó baráti viszonyok alakultak ki Lenz József (1897–1965)nyékládházi földbirtokossal, tartalékos huszárfőhadnaggyal, gyümölcs-nagykereskedővel, akinek a lánya szintén jó barátságban is volt Vattay Antal lányával. 1929-ben megváltoztatta a vezetéknevét Vattayvá. Szárnysegédi szolgálata után, a 7. vegyesdandár anyagi vezérkari tisztjének nevezték ki, és 1932-től a HM VI-2. osztályán tevékenykedett. 1935-től a lovassági felügyelő melletti vezérkari tisztként szolgált. 1937-től Szegeden az 5. vegyesdandár vezérkari főnökéke lett, ahonnan 1939. január 15-én Kormányzó Katonai Irodájába főnökhelyettesnek osztották be. 1940. december 24-től Nyíregyházára került. Az 1941. évi délvidéki, illetve az ukrajnai hadműveletekben az 1. lovasdandár élén vett részt. 

1942. október 1-től, a lovassági alakulatok utolsó átszervezése után, az 1. lovashadosztály parancsnoki teendőit látta el. 1944. augusztus elején a magyar II. tartalék hadtest parancsnokaként irányította a Varsó környékére visszaszorult magyar megszálló seregtesteket. A Lengyel Honi Hadsereg főparancsnokának, Bor-Komorowski tábornoknak kérésére, kétközlekedési útvonalat biztosított a németek által körülzárt varsói felkelők részére. Nem maradhatott tovább csapatai élén, mivel rövid időn belül ez a tette a németek tudomására jutott. 1944. augusztus 17-től főhadsegédként a Kormányzó Katonai Irodájának vezetését vette át. Vattay jelentős szerepet játszott a háborúból való kiugrás október 15-i, végül is balul sikerült kísérletének előkészítésében. A Kormányzó legszűkebb köréhez tartozott. Német, nyilas, majd amerikai fogsága után 1946. június 16-án tért haza. 1951. november 2-án az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. A Budapesti Katonai Bíróság „háborús bűntett és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny tagként valórészvétel miatt" tízévi börtönbüntetésre ítélte. 1956. augusztus 31-én ideiglenesen szabadlábra helyezték, majd 1957. november 22-én büntetését háromévi próbaidőre felfüggesztették. 

1966. november 2-án hunyt el Budapesten. A koholt vádak alól 2001. június 25-én a Legfelsőbb Bíróság Felülvizsgálati Tanácsa bűncselekmény hiányának megállapításával tisztázta.