Erőss Lajos

Lengyelfalvi Erőss Lajos 1806. január 2-án született Litkén, ahol birtokosok voltak az ősei. Atyja Erőss György táblabíró, majd a Kisvárdai járás alszolgabírája, anyja Szőgyény Magdolna. Római katolikusnak keresztelték.

Lajos 1823-ban elvégezte a kassai jogakadémiát és ezt követően Zemplén megyében volt gyakornok. 1825-ben a személynök mellett jurátuskodott, s az akkoriban ülésező reformországgyűlésen egy távol lévő főrendi követ megbízásából az alsótáblán is szerepet kapott. 1826-ban a Királyi Tábla hites jegyzője. 1828-ban - kiváló vizsgái után - letette az ügyvédi esküt. Ezután Szabolcs megyében aljegyző (1834, 1836) majd főjegyző (1841). Tisztelt alakja volt Kisvárda környékének és a megyének, jól bizonyítja ezt, hogy 1843 januárjában a kisvárdai Olvasó Társaság (a Kaszinó Egylet elődje) elnökévé választották. Nem sokáig töltötte be ezt a tisztséget, mert a haladó szelleméről közismert birtokos az 1843/44-es rendi országgyűlés követe lett.

Az említett diétán Erőss főleg a büntető törvénykönyv tárgykörében képviselte a megye álláspontját. Az 1847-es törvényhozásba nem Erősst küldte a megye, ekkor a táblabírák közt találkozunk a nevével, de 1848-ban a Kisvárdai kerület képviselőjévé választották. Az országgyűlésen részt vett mindegyik név szerinti szavazáson, pl.: igennel támogatta a kormányt az olasz segély, a népiskolák, az újoncozás, Beöthy Ödön kormánybiztosi kinevezése, a parlamenti küldöttség Bécsbe történő menesztése, az úrbéri kárpótlás ügyében. Egyetlen felszólalása szeptember 16-án történt, amikor a Kossuth által előterjesztett kármentesítési törvényjavaslat mellett érvelt. A képviselő a nehéz időkben is kitartott a szabadságharc mellett és követte a kormányt és a parlamentet Debrecenbe. A radikális párthoz tartozott. Világos után felségsértés miatt vizsgálatot folytattak ellene, de a király rendeletére a hadbíróság 1850-ben, mint „kevésbé terhelt egyént” felmentette.

1849 után nem működhetett a parlamentarizmus, Erőss a gazdálkodással foglalta el magát. 1845-ben részt vett a Tisza-szabályozás tárgyában Tiszadobon, Széchenyi elnöklete alatt tartott első értekezleten. 1846-tól 1854-ig a Felső-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvíz-levezető Társulat elnöke. 1861-ben Erőss az ún. Felirati Párt híveként jutott mandátumhoz, de ekkorra már megvakult, Lónyay Menyhért vezetgette. Az új képviselőség nem tartott sokáig, mert az önkény hamar véget vetett az országgyűlésnek, s csak 1865-ben került sor ismét választásra. A földbirtokos ezúttal is indult, s mint a Deák-párt jelölte győzött, és 1869-ig töltötte be a mandátumot.

Erőss Lajos 1870. június 14-én tüdőszélhűdésben hunyt el Litkén, 17-én temette el a kisvárdai Györgyényi Ignácz plébános. 2010-től Fényeslitkén utca őrzi a nevét.

Néző István