" Szomorú a szívem Nyughatatlan a lelkem, Drága Édesapám Bárcsak itt lennél velem. Itt lennél újra velem Csak néznélek, Hallgatnám hangodat Ahogy mesélsz nekem. Mesélnél az unokáidnak Az igaz történetet, Amibe egy erős ember Mondja el a valós életet. A valós életet Amibe Veled élhettünk, Ahol Anyuval mindent Megtettetek értünk. Megtettél mindent Amit erőd engedett, A végsőkig küzdöttél A betegséged ellen. Annyit küzdöttél ellene De akár milyen, Fájdalmad ellenére se Törte meg a szívedet. Hatalmas szíved Élni akarásod, Mindig vitte Előre kitartásod. Kitartásod melyben Példát mutattál nekünk, Hogy így is lehet Oroszlánként küzdenünk. Megtanítottál küzdeni Az álmainkért, Soha sem feladni Bármi legyen a cél. Te elérted a célodat Mert teremtettél, Fél kézzel is Mindent megtettél. Anyuval megtettetek Mindent értünk, A legnagyszerűbb emberek Gyermekei lehettünk. Bárcsak lehetett volna Több időnk együtt, Újra ölelnél csókolnál Itt lennél mindig velünk. Mindig boldog voltál Ahányszor nyílt a kapu, Otthon minket vártál Mosolyogva pusziltál. Bárcsak láthatnám mosolyod Vagy csak fognám a kezed, Újra elmondanám APU NAGYON SZERETLEK! "