Nem könnyebb… semmivel. Bejártuk Tihanyt a hétvégén, ahogy minden évben. Patti szedett a sok levendulát. Már nem sok és jön a pocaklakó. Bárcsak…

Voltunk pocakfotózáson, csináltak rólunk sok jó képet… biztos beállítgattál volna te is minket. Remélem figyelted… :)

Elkészült a kisBenőke szobája… apu segített összeszerelni az ágyat, meg felmatricáztuk a falat. Jó lett nagyon.

Anyák napja… ami már más lesz, mint eddig. Alap esetben most biztos hazafelé tartanék és virággal köszöntenélek… de… most nincs ölelés, nincs puszi. Te valószínüleg ebédhez készülődnél. Klopfolnád a húst, főznéd a levest, valamilyen sütit sütnél és várnál… de már lehet telefonálnál, hogy merre vagyunk… ehelyett… csend van. Közel öt hónapja nem beszéltünk, pedig előtte minden nap szoktunk. Még ha csak pár mondatot is… vagy néhány apró szót… most ez nincs. Itt cseng a hangod a fülemben. Hívhatnálak… de nem érnélek el. Írhatnék is… elmondanám, mi történik velem és a többiekkel. A borsó, most már akkora, mint egy karfiol. Gömbölyödik a pocak. Fejlődik és jól van. Ez biztosan érdekelne… sőt… mindig erről kérdeznél. Hiszen itt hagytuk abba a legutóbbi beszélgetésünket. Boldog voltál… A legboldogabb a Földön. Elakadt a szavad. Tisztán emlékszem. Akkor még kértem, hogy ne mond el senkinek a hírt. Te viszont rögtön tovább adtad, Apunak és Anettnek… még aznap… annyira örültél. Nem is tudom mit éreznék most, ha nem tudhattad volna meg. Akkor, ott… el kellett mondanom. Utána nem sokkal azt írtad: “Kis Benőért meggyógyulok!”… ez volt utolsó mondatod felém. Ő lesz a harmadik unokád. Fiú. A kis Benőke… akit mindig is vártál. De az élet… közbeszólt. Pedig még elmondanám hogy van Patti… merre voltunk a hétvégén… hogy halad az edzőterem… Apu milyen jó kajákat csinál… merre megyünk nyáron a srácokkal… milyen kézimeccs lesz legközelebb… és még biztos jutna eszembe dolog. Nem kevés… Hiszem, hogy most is látod mi történik. És hogy büszke vagy ránk, mint mindig. Ha már fele olyan szülő leszek, mint amilyen Te… akkor nem félek. Amit otthonról kaptam Tőletek, viszem tovább… hamarosan. Az esték nehezek. Nem mind… de sok. Amikor elcsendesedik minden. Az olvasás segít, eltereli a gondolataim. Ott egy másik világban járok… Próbálok erős lenni, és azt mutatni… nem megy mindig. Nevetve sírni, vagy sírva nevetni… már nem tudom. Igyekszem. Érzelmek… mint egy hullámvasúton. Aminek még nem látom a végét… Nem vagyok egyedül, összetartunk. Másképp nem is lehet. Eszembe jutsz, minden nap. Könnyen… elég egy dal hozzá. Várom, hogy írj… vagy hívj… vagy csak úgy megjelenj… és várom. Pedig tudom… de mégis… várom! Szerintem ez még sokáig így lesz… Nagyon hiányzol, Anyu!

Megyünk a házba, amiről még meséltem… ami fent lesz a fa tetején. 4 hónap már… hiányzol mindenkinek. Vigyázz ránk!

Remélem látod fentről Patti gömbölyödő hasát… nagyon várjuk. Bárcsak… :’(