Életvonal
Galéria
Adatlap
Csendes szavak
Sírhely
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."
dr. Rézler György
Rézler György 1841. február 15-én született Tót-Megyeriben. Apja Rézler György, aki érseki jószágigazgató volt Kalocsán, anyja Vas Mária kalocsai lakos. Római katolikusnak keresztelték. A pécsi, ciszterci-rend által fenntartott Nagy Lajos Katolikus Gimnáziumba járt, 1860-ban érettségizett, majd jogi végzettséget szerzett a pesti Királyi Tudományegyetemen.
1868. november 11-én Mádon vezette oltárhoz Kiss Laura kisasszonyt, „A vidék egyik legszebb s legműveltebb hölgyét.” A következő év augusztus 7-én már gyermeküket, Györgyöt keresztelték Kisvárdán. A házasság három évig tartott, mert a feleség 21 éves korában, 1871. február 25-én elhunyt. Az ügyvéd 1873. május 30-án vette el Hrabovszky Cornéliát, hét gyermekük született. Az Erzsébet utca (most Krucsay) 9. sz. alatt laktak.
Rézler György ügyvédi irodája nemcsak a vármegyében volt ismeretes, de széles körben méltányolták Rézler jogászi kvalitását, nagy törvényismeretét, pontosságát és soha nem lankadó szorgalmát. Nem csupán mint a törvények ismeretében jártas egyén vitt vezérszerepet, hanem “tevékeny részt vett minden jelentősebb közgazdasági mozgalomban, buzgalommal érdeklődött a város közügyei iránt és nem egyszer éppen ő szabta meg ezeknek a közügyeknek az irányát.”
1869-től alapító igazgatója és jogtanácsosa volt a Kisvárdai Takarékpénztárnak, az 1891-ben alakult Kisvárdai Termény és Szeszraktár Részvény Társaság igazgatóságában szintén jogtanácsosként vállalt szerepet. Tiszteletbeli tiszti főügyésze volt a vármegyének, elnöke az adókivető bizottságnak, főgondnoka a kisvárdai római katolikus egyháznak. A Szabolcsmegyei Általános Tanító Egyesületnek tiszteletbeli tagja.
Jelentős jövedelemmel rendelkezett, a megye legnagyobb adózói közé tartozott, Kisvárdán pedig még előkelőbb helyen állt az adózók névsorában, pl. 1891-ben a negyedik helyen. Virilista alapon tagja volt a képviselő-testületnek. A rendelkezésére álló vagyonból jutott különféle jótékonykodásra, ezt felekezet nélkül művelte, pl. 1887-ben 100 forintot adott az anarcsi református templom felújítására.
Pártfogolta a művészeteket, sőt legfőbb szervezője volt az 1888-ban megalakult kisvárdai amatőr színházi társaságnak. Az ügyvéd alkalmanként maga is fellépett a színpadon, és sokat tett azért, hogy a településen „modern színkört” építsenek. A művészetek más ágát is kedvelte. 1886-ban Sipos Antal fővárosi zongoraművészt látta vendégül a házánál, 1891-ben pedig a világhírű Reményi Ede hegedűművészt, aki a várban épített színpadon lépett fel.
Az ügyvédet 1901-ben féloldali szélhűdés érte, komoly beteg lett, de lassan javult az állapota. Munkához is látott, majd 1901. november 10-én, egy újabb agyvérzés után mégis elhunyt. Másnap helyezték örök nyugalomra. Vele egy darab Kisvárda tűnt el.
Néző István