Frise de vie
Galerie
Profil
Mots doux
Tombe
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."
dr. Kastaly Ferenc
Telegdi Kastal István és Somogyi Mária (Rezső testvére) fia Kisvárdán született 1864. december 14-én, egy régi nemesi család tagjaként. Középiskoláit a kassai premontrei főgimnáziumban és Ungváron, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol jog- és államtudományi vizsgát tett.
Ezt követően átvette a kisvárdai és dombrádi határban fekvő családi birtok vezetését. A fiatal földbirtokos csakhamar vezető szerephez jutott, mivel Kisvárda főbírójává választották. Ezt az állást általános megbecsülésben és tiszteletben 25 esztendeig töltötte be, egyre nagyobb szerephez jutva Kisvárda életében. 1918 februárjában a bevonulások folytán megcsökkent létszámú kisvárdai főszolgabírói hivatalhoz mint tiszteletbeli szolgabírót nevezte ki a főispán. Új munkakörében pártatlan igazságszeretetével és nagy agilitással látta el feladatát, a vörös diktatúra és a román megszállás alatt egymagában vezette a főszolgabírói hivatalt. A harmincas évek elején, még életének utolsó napjaiban is bejárt hivatalába, ahol a kihágási rendőri büntetőbírói teendőket látta el.
Tagja volt a község képviselő-testületének, Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottságának, a polgári fiúiskola iskolaszéki elnöke, érdeme volt a kisvárdai gimnázium létrehozásában. Az Iparos Dalkör díszelnökévé, a kisvárdai Kaszinó Egylet (1911-1932 között) és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének területi szervezete elnökévé választotta. A kaszinói elnöksége alatt építtették meg az egylet székházát, s a „minden szépért lelkesedni tudó” Kastaly Ferenc kezdeményezésére megalakították a Kisvárdai Irodalmi és Művészi Egyesületet. A római katolikus egyháztanács világi főgondnokává, a Kisvárdai Sport Egylet elnökévé, majd díszelnökévé választotta. Ilyen minőségben említhetjük a tűzoltótársulattal kapcsolatban. A helyi társadalmi- és hazafias mozgalmak támogatója, ünnepségek szónoka. Az 1916 végén megalakult Felsőszabolcsi Központi Szeszfőző Szövetkezet alapítói közé tartozott.
Ez a tevékeny életút szakadt meg, amikor 1932. november 19-én elhunyt. „Kidőlt, mint az a hatalmas fa, amelyet szerető apai kezek születésekor ültettek el a régi udvarház udvarán, s amelyet egy évvel túlélt. Kidőlt, de kidőlése után itt marad mind családjában, mind a kisvárdai társadalomban emléke, továbbélve, tovább munkálkodva embertársai emlékezetében.” - írták nekrológjában.
Temetése 21-én történt. Az egyház nevében Pethő József kanonok, a vármegye részéről Mikecz László főjegyző, Kisvárda községtől dr. Szotyori Sándor királyi közjegyző, a Kaszinó Egylet képviseletében Werner Gyula polgári iskolai igazgató búcsúztatta. Özvegye (Hatala Lujza) és négy fia: László, István, Ferenc és Dezső maradt utána.
Néző István