Galambos József

Galambos József 1900. július 27-én született Gyürén, Goldstein Gyula néven, apja Goldstein Chájim napszámos, anyja Weisz Zseni. 1918-ban a nyíregyházi 14-es huszárokhoz sorozták be, ott cigarettáért és kimaradási engedélyért futóversenyeket rendeztek a legénységnek. Így jött rá, hogy a futáshoz tehetsége van. Az összeomlás után Kisvárdára került, ahol a mesterségét, a bognárságot folytatta. Belépett a helyi sportegyletbe, később a nemzeti hadsereg nyíregyházi ezredében a kisvárdai zászlóalj tizedese lett.

A Kisvárdai SE színeiben (1923-30) a legjobb magyar maratoni futók közé került. A húszas évek közepén még 800 és 3000 méteren is próbálkozott, de nem ezeken a távokon érte el a nagyobb sikereit. 1925-ben a Magyar Atlétika Szövetség által megrendezett maratoni futóbajnokságon 4. lett. Első ízben versenyzett ezen a távon és minden kísérő, felkészítő nélkül vágott neki a küzdelemnek. Jutalma egy aranyláncon függő stopperóra és egy ezüstérem lett. 1926-ban kerékgyártó műhelye felszereléséhez 5 millió korona segélyt kért a községtől. Támogatták a kérelmet, mert „…teljesen vagyontalan, mint a Kisvárdai Sport Egylet tagja kiváló előszeretettel foglalkozik a testnevelés érdekeivel, kiváló futó, mint ilyen nem csak itthon, hanem külföldön is közismertté tette a nevét az elért eredmények által.”

Európa legrégibb maratoni futóversenyén, a kassai Béke Maratonon érte el nagy sikereit. Az első versenyén, 1925. október 28-án másodikként ért célba. A versenysorozat legeredményesebb magyar versenyzője Galambos lett, aki négyszer állhatott a dobogó legmagasabb fokára (1927, 1928, 1932, 1933), és háromszor (1925, 1931, 1934) ezüstérmet szerzett. Kassán a legjobb eredményét 1933-ban érte el, amikor csúcsot javított 2.37.52 másodperces idejével. A maratoni futásban hétszer lett magyar bajnok (1928, 1930, 1931, 1932, 1933, 1935, 1936) Az utolsó győzelméről beszámoló sajtó szerint „Kár volt ki nem küldeni az olimpiászra.” Ott volt viszont egy korábbi, az 1928-as amszterdami olimpián, és ott a 89 indulóból úgy lett 49. helyezett, hogy verseny közben kínzó gyomorfájás gyötörte. Ebben az évben a magyar bajnokságokat 2:56:35-ös idővel nyerte meg. 1929-ben kilépett a KSE-ből, és Budapestre, az Egyetértés SC-be igazolt, sertésvágóhídi raktárosként dolgozott. Új egyesülete színeiben csak 1930-tól versenyezhetett. 1935-37 között a BSZKRT SE tagjaként ért el nemzetközi sikereket. Magyar és budapesti bajnokságokat is nyert 15, 20 és 30 km-es távokon. A torinói Európa-bajnokságon (1934), 4. lett. Kilencszer nyert országos bajnokságot, négyszer javított országos csúcsot és háromszor volt válogatott, még ötvenéves kora után is indult versenyeken.

Az örökös magyar maratoni futóbajnok 1980. március 6-án hunyt el a fővárosban, 12-én temették a rákoskeresztúri Új köztemetőben.

Néző István