Gondtalan gyermekéveit Tarpán töltötte, majd Fehérgyarmaton folytatta tanulmányait. Élete fontos állomása volt a tarpai „csokigyár”, ahol életre szóló barátságok szövődtek. 

 Később a vendéglátásban helyezkedett el, ahol szívesen dolgozott, hiszen szeretett az emberekkel beszélgetni, könnyed, barátkozó, kedves természete miatt hamar megkedvelték. A polgármesteri hivatalban 10 évet dolgozott, atelepülésen ismerték és szerették,mindenkit türelmesen meghallgatott és segítő tanácsokkal látott el. 

 Életében a legfontosabb helyet a család foglalta el, szülőkkel, testvérekkel napi szinten tartotta a kapcsolatot. Vágyott az anyaság örömeinek megtapasztalására, de sajnos ebben nem részesülhetett, az élet nem ajándékozta meg ezzel a csodával, viszont testvéreinek gyermekeit sajátjaként szerette, szívében mindig derű ragyogott fel,amikor találkozott velük, vagy csak ha az ismerőseinek mesélt róluk. 

 Párjával 26 évig élt szeretetben, megértésben,közösen küzdöttek agondokkal, hiszen életét sajnos végig kísérte a betegség, több egészségügyi probléma is jelentkezett. A legsúlyosabb betegségére nem sikerület gyógymódot találni, szervezete folyamatosan gyengült, de ő nem panaszkodott.Méltósággal viselte, amit az élet rá mért, igyekezett senkinek sem a terhére lenni.   

 Lelkének tisztaságát tükrözi, hogy hitt az angyalok létezésében, akik álmában látogatták meg, beszéltek hozzá és vigasztalták. 2018 évben végleg eltávozott az angyalok közé, halálával fájdalmas űrt hagyott magautána.   

 Mosolyát, vidám viccelődős mondásait emlékezetünkben örökké megőrizzük.

Elvesztésével szívünk egy része halt meg. Gyászolja szülei, testvérei, párja, szerettei, barátai, ismerősei. 

 Évi soha nem felejtünkel téged! Nagyon hiányzol!