A DVSC kézilabdacsalád emléktáblája

Obec:
Debrecen, Maďarsko
Adresa:
Debrecen, Kassai út 32-34.
Postavil:
DVSC Kézilabda Kft., 2019
"Messze tekints. A pálya kicsiny; túl rajta nagyobb vár." Kölcsey Ferenc

Historie památníku

AZ EMLÉKTÁBLA TÖRTÉNETE

A DVSC női kézilabda csapata mindig több volt, mint egy sportklub. Aki ehhez a közösséghez tartozik, egy nagy család tagja lesz, melynek tagjai együtt nevetnek és sírnak. A debreceni női kézilabda otthona, immáron több mint két évtizede a Hódos Imre Sportcsarnok. Itt találkozunk mi, a DVSC kézilabdacsalád tagjai, ez valóban a második otthonunk. Egy család életéhez hozzátartozik az emlékezés. Ezzel a virtuális emléktáblával szeretnénk emléket állítani azon családtagjainknak, akik játékosként, vezetőként, szurkolóként egykoron sokat tettek a klubért, de sajnos már nem lehetnek közöttünk!  

A DVSC KÉZILABDA CSAPATÁNAK TÖRTÉNETE

A DVSC női kézilabdacsapatának történetét 1948. május elsejétől számíthatjuk. Bokor Ferencnek, a MÁV-igazgatóság pénzügyi ellenőrének felhívására ugyanis ekkor gyűltek először össze a kézilabdát szerető debreceni lányok, akik elsősorban vasutas szülők gyermekei közül kerültek ki. A frissen alakult gárda első mérkőzése nem sikerült valami fényesen, a Békéscsabai Lokomotív 13:1 arányban legyőzte debreceni testvércsapatát. A folytatásban azonban egyre többször és többször mutatta meg oroszlánkörmeit a hamarosan Lokomotívra keresztelt együttes (innen a máig használt Loki név). Aztán az újra Törekvés néven szereplő együttes 1955-ben megnyerte a kispályás országos bajnokságot. Az aranyérem után néhány évvel azonban – már újra DVSC néven – kiesett a csapat az első osztályból.Ezután jött a két szűk évtized, mire 1979-ben végre sikerült a feljutás, a sors fintora, hogy ekkor sem DVSC, volt a csapat neve, a Loki DMVSC-ként jutott vissza a legjobbak közé, ahonnan azóta egyszer sem hiányzott.A csapat előbb megszilárdította helyét a legjobbak között, majd 1981-ben, Komáromi Ákos érkezésével elindult a történet legfényesebb időszaka. A klubhoz ma is ezer szállal kötődő legendás mester néhány év alatt a dobogóra vezette a korábban a kiesés elkerüléséért küzdő együttest, s 1985-ben Magyar Népköztársasági kupát nyert a Debrecen. A nyolcvanas évek közepén már a város és a régió legnépszerűbb, legsikeresebb csapata volt a Loki, amely 1987-ben megszerezte második hazai kupagyőzelmét, majd ugyanebben az esztendőben következett az a siker, amelyet azóta sem felednek a piros-fehér szurkolók. A még mindig DMVSC néven szereplő csapat bajnoki címet nyert.A bajnoki cím megnyerésekor a Loki már túl volt első európai kupadöntőjén, az IFH-kupa 1985/86-os kiírásában a csapat a keletnémet SC Leipzig ellen veszette el a finálét. A debreceni szurkolók hamar ráéreztek a nemzetközi kupacsaták ízére, ráadásul a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején újabb három MK-trófea is került a vitrinbe. S jöttek az újabb európai finálék. Az 1989/90-es szezonban a Rosztelmasz Rosztov ellen nem volt esély a KEK döntőjében, ám ugyanebben a sorozatban 1992-ben csak idegenben lőtt több góllal nyerte meg az aranycsatát a Radnicski Belgrád.  Két évvel később az EHF-kupában újra kísértett az idegenben lőtt gólok átka, a dán Viborg csente el így a trófeát a DVSC elől. A kárpótlásra egy évet kellett várni, 1995-ben a norvég Bakkelagets Oslo volt az ellenfél az EHF-kupa döntőjében, s ekkor már a Lokinak kedveztek a korábban többször is elátkozott idegenben lőtt gólok. Megvolt az első európai kupasiker, amely után ezrek várták a lányokat a debreceni repülőtéren. A következő évben a DVSC megcselekedte azt, amit még soha senki a női EHF-kupában: megvédte címét a norvég Larvik ellen, méghozzá újfent idegenben lőtt több góljának köszönhetően. A rendszerváltás utáni időszakot a magyarországi nagyegyesületekhez hasonlóan a sok szakosztályt működtető DVSC is megsínylette. A klub megszűnt, a DVSC kézilabdacsapata életben maradt. A szurkolók igénye egyértelmű volt, a város is a DVSC Kézilabda Kft. mellé állt, a Loki átvészelte a nehéz korszakot, sőt 2001-ben döntőt játszott a Magyar Kupában. A DVSC a következő évtizedben is ott volt a honi élmezőny közelében, majd egy helyi vállalkozó többségi tulajdonosként való belépése után kétszer is bajnoki döntőt játszott a csapat, s szerepelt a Bajnokok Ligája csoportkörében is. Ezután a sikercsapat szétesett, a krízishelyzetben a város önkormányzata állt a klub mögé, s azóta is töretlenül támogatja azt. Nagyon fontos volt, hogy a szurkolók is kitartottak a csapat mellett, az ő elszántságuknak is köszönhető, hogy a 2015-ös hetedik hely után egy évvel már a bajnokság 4. helyét szerezte meg a csapat. A következő szezon sem múlt el siker nélkül, ekkor újra a Magyar Kupában vitézkedett a csapat és bronzérmet szerzett.

A DVSC természetesen nem felejti el a korábbi időszakok kiválóságait. Az 1987-es Bajnokcsapat, illetve az 1995-ben és 1996-ban EHF Kupát nyerő együttes tagjai „DVSC LEGENDÁK” néven örökös tiszteletbérletesek, s rendszeresen a Hódos lelátóján szurkolnak az utódoknak. A klub pedig az évfordulókon köszönti az egykori győzteseket, s megemlékezik azokról, akik már nem lehetnek közöttünk.
AZ EMLÉKTÁBLA TÖRTÉNETE

A DVSC női kézilabda csapata mindig több volt, mint egy sportklub. Aki ehhez a közösséghez tartozik, egy nagy család tagja lesz, melynek tagjai együtt nevetnek és sírnak. A debreceni női kézilabda otthona, immáron több mint két évtizede a Hódos Imre Sportcsarnok. Itt találkozunk mi, a DVSC kézilabdacsalád tagjai, ez valóban a második otthonunk. Egy család életéhez hozzátartozik az emlékezés. Ezzel a virtuális emléktáblával szeretnénk emléket állítani azon családtagjainknak, akik játékosként, vezetőként, szurkolóként egykoron sokat tettek a klubért, de sajnos már nem lehetnek közöttünk!  

A DVSC KÉZILABDA CSAPATÁNAK TÖRTÉNETE

A DVSC női kézilabdacsapatának történetét 1948. május elsejétől számíthatjuk. Bokor Ferencnek, a MÁV-igazgatóság pénzügyi ellenőrének felhívására ugyanis ekkor gyűltek először össze a kézilabdát szerető debreceni lányok, akik elsősorban vasutas szülők gyermekei közül kerültek ki. A frissen alakult gárda első mérkőzése nem sikerült valami fényesen, a Békéscsabai Lokomotív 13:1 arányban legyőzte debreceni testvércsapatát. A folytatásban azonban egyre többször és többször mutatta meg oroszlánkörmeit a hamarosan Lokomotívra keresztelt együttes (innen a máig használt Loki név). Aztán az újra Törekvés néven szereplő együttes 1955-ben megnyerte a kispályás országos bajnokságot. Az aranyérem után néhány évvel azonban – már újra DVSC néven – kiesett a csapat az első osztályból.Ezután jött a két szűk évtized, mire 1979-ben végre sikerült a feljutás, a sors fintora, hogy ekkor sem DVSC, volt a csapat neve, a Loki DMVSC-ként jutott vissza a legjobbak közé, ahonnan azóta egyszer sem hiányzott.A csapat előbb megszilárdította helyét a legjobbak között, majd 1981-ben, Komáromi Ákos érkezésével elindult a történet legfényesebb időszaka. A klubhoz ma is ezer szállal kötődő legendás mester néhány év alatt a dobogóra vezette a korábban a kiesés elkerüléséért küzdő együttest, s 1985-ben Magyar Népköztársasági kupát nyert a Debrecen. A nyolcvanas évek közepén már a város és a régió legnépszerűbb, legsikeresebb csapata volt a Loki, amely 1987-ben megszerezte második hazai kupagyőzelmét, majd ugyanebben az esztendőben következett az a siker, amelyet azóta sem felednek a piros-fehér szurkolók. A még mindig DMVSC néven szereplő csapat bajnoki címet nyert.A bajnoki cím megnyerésekor a Loki már túl volt első európai kupadöntőjén, az IFH-kupa 1985/86-os kiírásában a csapat a keletnémet SC Leipzig ellen veszette el a finálét. A debreceni szurkolók hamar ráéreztek a nemzetközi kupacsaták ízére, ráadásul a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején újabb három MK-trófea is került a vitrinbe. S jöttek az újabb európai finálék. Az 1989/90-es szezonban a Rosztelmasz Rosztov ellen nem volt esély a KEK döntőjében, ám ugyanebben a sorozatban 1992-ben csak idegenben lőtt több góllal nyerte meg az aranycsatát a Radnicski Belgrád.  Két évvel később az EHF-kupában újra kísértett az idegenben lőtt gólok átka, a dán Viborg csente el így a trófeát a DVSC elől. A kárpótlásra egy évet kellett várni, 1995-ben a norvég Bakkelagets Oslo volt az ellenfél az EHF-kupa döntőjében, s ekkor már a Lokinak kedveztek a korábban többször is elátkozott idegenben lőtt gólok. Megvolt az első európai kupasiker, amely után ezrek várták a lányokat a debreceni repülőtéren. A következő évben a DVSC megcselekedte azt, amit még soha senki a női EHF-kupában: megvédte címét a norvég Larvik ellen, méghozzá újfent idegenben lőtt több góljának köszönhetően. A rendszerváltás utáni időszakot a magyarországi nagyegyesületekhez hasonlóan a sok szakosztályt működtető DVSC is megsínylette. A klub megszűnt, a DVSC kézilabdacsapata életben maradt. A szurkolók igénye egyértelmű volt, a város is a DVSC Kézilabda Kft. mellé állt, a Loki átvészelte a nehéz korszakot, sőt 2001-ben döntőt játszott a Magyar Kupában. A DVSC a következő évtizedben is ott volt a honi élmezőny közelében, majd egy helyi vállalkozó többségi tulajdonosként való belépése után kétszer is bajnoki döntőt játszott a csapat, s szerepelt a Bajnokok Ligája csoportkörében is. Ezután a sikercsapat szétesett, a krízishelyzetben a város önkormányzata állt a klub mögé, s azóta is töretlenül támogatja azt. Nagyon fontos volt, hogy a szurkolók is kitartottak a csapat mellett, az ő elszántságuknak is köszönhető, hogy a 2015-ös hetedik hely után egy évvel már a bajnokság 4. helyét szerezte meg a csapat. A következő szezon sem múlt el siker nélkül, ekkor újra a Magyar Kupában vitézkedett a csapat és bronzérmet szerzett.

A DVSC természetesen nem felejti el a korábbi időszakok kiválóságait. Az 1987-es Bajnokcsapat, illetve az 1995-ben és 1996-ban EHF Kupát nyerő együttes tagjai „DVSC LEGENDÁK” néven örökös tiszteletbérletesek, s rendszeresen a Hódos lelátóján szurkolnak az utódoknak. A klub pedig az évfordulókon köszönti az egykori győzteseket, s megemlékezik azokról, akik már nem lehetnek közöttünk.

Na koho vzpomínáme

Hořící svíčky (0)
Zhaslé svíčky (46)
Momentálne nehoří žádná svíčka
Györki Attila és családja, 2019.03.28 rok
Györki Attila és családja
Györki Attila és családja
Zapálil/a Györki Attila és családja
Komáromi Ákos , 2019.03.28 rok
Komáromi Ákos
Komáromi Ákos
Zapálil/a Komáromi Ákos
Simon Andrásné, 2019.03.28 rok
Simon Andrásné
Simon Andrásné
Zapálil/a Simon Andrásné
Nyugodjanak Békében!
Ligeti Zoltán, 2019.03.28 rok
Ligeti Zoltán
Ligeti Zoltán
Zapálil/a Ligeti Zoltán
Nagy Lajos, 2019.03.28 rok
Nagy Lajos
Nagy Lajos
Zapálil/a Nagy Lajos
Kőrösi Gábor, 2019.03.28 rok
Kőrösi Gábor
Kőrösi Gábor
Zapálil/a Kőrösi Gábor