Grecsó Krisztián: Szét és össze Siklik szét, aztán csúszik újra össze. Az ablakban egy hitetlen város. Macskánk már akadt, szeretünk tűrni. A vitrázs rúdján ütemesen ráncos, Szabott függöny: akár a napjaim. Így határoztam meg magam. Nem bírom, és valamiért mégis. Kilesni, lapulni, várni - ezek a céljaim. A távolban bolgárkert, fáradt jegenyesor. A depresszió önfelügyelt szobafogság. Nem véletlen, a személyi is költözéskor. Lejárt minden szigorú szavatosság.

Öt hónapja nem vagy velünk🖤🖤🖤