1956-os EMLÉKMŰ TARPA
Commune:
Tarpa, Magyarország
Adresse:
Tarpa, Kossuth u. 23.
Dressé par:
Tarpa Nagyközség Önkormányzata, 2012
Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is”.(…)
Zuhoghat akár negyvenezer nap
és negyvenezer éjjel, ha egy
buboréknyi lelkiismeret-
furdalás sem követi a bárkát.
Mert leapad majd a víz.
És fölszárad majd a sár.”
/Kányádi Sándor/
L'histoire du mémorial
Emlékezés, tisztelet
és kegyelet a tarpai 56-osoknak
A kegyelet kifejezés nem csak a gyászt jelenti, hanem magába
foglalja az emlékezést és emlékeztetést is. S az utóbbi kettő pedig szent
kötelessége valamennyi közösségnek, így Tarpa lakosságának is.
Ehhez a kegyelethez, tiszteletteljes
emlékezéshez egyfajta büszkeség is társul, hiszen nekünk is léteztek olyan ’
56-os hőseink, akik példájából erőt meríthetünk.
A tarpai 1956-os emlékműhöz választott idézet Kányádi
Sándor: Noé bárkája felé c. közismert
verse, melynek megírását egy képzőművészeti alkotás inspirálta. A mű alcímértékű
legelső sora így hangzik: „Nagy Imre-festmény hátára”.
E költemény verssorai kerültek a tarpai
’56-os emlékmű névtáblája „mögé is”, virtuális kiegészítő információként. A mészkőlapon
18 név olvasható, amelyet a tisztelettel fejet hajtó utókor vésetett fel:
Magyar Ferenc
Guti Béla
Esze Zoltán
Dr. Varga János
Élész József
Fodor József
Gerzsenyi József
Misák Béla
Madai Jenő
Bede Sándor
Sütő
Elemér
Bede Kálmán
Szűcs Károly
Péter Béla
Varga György
Simon Károly
Tóth
Károly
Csürke Alajos
Kányádi Sándor a menthető értékek védelmére koncentrált, oly
erősen bízva Istenben, ahogyan azt a bibliai Noé tette. S ugyanígy cselekedtek a
helybéli ’56-os hősök is a világégés heteiben, itt Tarpán.
Sajátos földrajzi fekvésének
köszönhetően Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határhoz közeli települései, így
Tarpa község lakossága lényegesen pontosabb
információkkal rendelkeztek arról, mint Budapest, hogy a szovjet csapatok
kivonulásának ígérete hazugság! A saját
szemükkel látták és hallották, amikor a lánctalpas szovjet tankok átgázoltak a
magyar határon Suránynál és befelé özönlöttek, akár egy
megállíthatatlannak tűnő, félelmetes sáskahad. A lánctalpas szörnyetegek kerekei felszántották
a beregi falvak útjait.
A morajlásukra álmukból felriadók
vagy napközben Tarpa mezőin, erdőiben és a Tarpai-hegy szőlőseiben szorgoskodó
emberek pedig tudták, hogy a páncélkocsikban rejtőző gyilkosok magyar vért
készülnek kiontani.
A tarpai ’56-os hősök nem hagyták magára a települést,
hanem községháza hadiszállásáról igyekeztek a bolsevikok elleni magyar
ellenállást, a magyar szabadságharc ügyét támogatni és segíteni. Megalakították
a munkástanácsot Élész József bányász elnökletével. A tanácsháza helyiségei
faláról eltüntették a vörös csillagos címereket, lecserélték a főbejárat előtti
zászlót. Őrködtek a nappalok és éjszakák fölött, hiszen legfőbb célkitűzésüknek
a rend fenntartását tekintették, miközben éberen felügyelték Tarpa település
útjain közlekedő járműforgalmat és átvizsgálták valamennyi teherautó
rakományát. Hosszú heteken keresztül alig vagy csakis felváltva aludtak, hiszen
képtelenség volt előre kiszámítaniuk, mit hoz a következő nap vagy a következő
óra. Amit tettek, az példaértékű lesz mindig Tarpa településen.
És cselekedeteik nem voltak hiábavalók, hiszen tényleg „leapadt
a víz és fölszáradt a sár”. A
tarpai „bárka” eszmei értékei pedig megmaradtak nekünk, valamint a következő
nemzedékek tagjainak.
A megtorlás időszakában, majd az azt
követő hosszú évtizedekig, mélyen hallgatniuk kellett arról, mit éltek át 1956
őszén. Mivel nem beszélhettek, mert
tilos és tiltott volt, néhányan tollat ragadtak és egyszerű füzetekbe,
papírlapokra jegyezték le emlékeik. Ezek a memoárok, személyes vallomások egyelőre
még családtagjaik, unokáik, dédunokáik birtokában vannak.
Ezek birtokában, viszont még bármelyikük
„elmondhatja” azt, amiről évtizedekig hallgatni kényszerült. A kézírásukkal
lejegyzett ’56-os helyi történelem dokumentálását, hozzáférhetőségét a korszerű
technika 2019. október 23. napjától ugyanis már lehetővé teszi.
Tarpa település vezetői, akik ezt a különleges megjelenésű
szobrászati alkotást, valamint a hősök névtábláját felavatták, szintén jól
tudták, hogy szent kötelességük behordani, összegyűjteni mindent. „A
szavakat is…”, ezért vésették fel a legfontosabb szavakat, a 18 hős nevét a
mészkőlapra. A tarpai „bárka” eszmei értékei pedig megmaradtak nekünk,
valamint a következő nemzedékek tagjainak.
Emlékük kegyelettel őrizzük, hiszen az 1956-os világégés időszakában
- Tarpán helytállva - igyekeztek hazánk társadalmi átalakulása és függetlensége
érdekében megtenni mindent, amit megkövetelt tőlük a haza.
1956 örök érvényű üzenete nem csak a múltra érvényes, most
is fontos, sőt egyetemes, és a jövő számára is erőt adó érték.
Emléküket, hősi tetteiket örökké megőrizzük!
A községháza, a település szíve, ahogyan
mindig, így 1956-ban is pontosan ezen a helyen, a főtér közepén állt és
ablakaival rálátott a közeli református templomra, mégis a Jóistent is
megtagadó bolsevista hatalom vörös csillagos címereit pillantották meg elsőként
azok, akik az ötvenes évek közepén beléptek a tanácsháza helyiségeibe. A főbejárati
ajtó fölött a kommunista diktatúra zászlója lobogott, amely igyekezett
túlszárnyalni - egy meghasonlott világ szimbólumaként –még a templomsüveg szent
jelét is.
Nemcsak Budapesten, a
megyeközpontokban és az ország nagyobb városaiban, hanem Tarpán is sokan
megérezték: Nem mehet így tovább! Cselekedni kell, különben az elnyomás elviselhetetlen
ólomsúlya alatt atomjaira hullik szét az a magyar kereszténykultúra és nemzeti
értékrend, őseink szent öröksége.
A jelenlegi Polgármesteri Hivatal templom
felőli főfala egyik sarkára rögzített ’ 56-os emlékmű tehát a legméltóbb helyére
került 2012-ben.
A szobrászalkotás központi nőalakja, a szabadság utáni vágy
megtestesítőjeként egy olyan lyukas zászlót emel magasba, amely a magyar
forradalom és szabadságharc leghíresebb, legközismertebb jelképe.
Arcán óriási elszántság és vakmerőség tükröződik, miközben a
diktatúra szégyenfoltjától megszabadított „zászlóselymét” büszkén lengeti az
októberi szél.
Ezt a zászlóüzenetet, amely mindkét irányból szembetűnő, Bibó
István tollából származó idézet teszi még hangsúlyosabbá azáltal,
hogy összesűríti az ’56 történelmi események üzenetét.
Ha az ’56-os emlékmű látogatói nemcsak síkban, hanem térben
szemlélik a tarpai alkotást, akkor „beszélni kezd”.
Elmondja, hogy az istentagadó
bolsevista diktatúra, akár egy vörös ördög, nemcsak a magyar szabadságot
béklyózta meg, rabláncára fűzve magyar nemzetet, hanem a kereszténység alappilléreit
is igyekezett a földre dönteni, véglegesen megsemmisíteni.
Mindezt sok – sok tarpai megérezte
és megértette, amikor 1956-ban rápillantott a tanácsháza elől a
református templomra.
„Az idő Isten kezében van, és az idő az igazság szövetségese”-
jelentette ki a katolikus egyház ’56-os mártírja, Mindszenty bíboros. S igaza lett,
hiszen mindez évtizedek múlva egyértelműen bebizonyosodott, amikor Magyarország
identitását, szabadságát és Isten szent törvényeit is sárba tipró zsarnokokat utolérte
a végzetük.
Isten az igazságot, a magyarok igaz ügyét veszni nem hagyta és
a keresztény értékeket védelmező Magyarország vezetőivel – 1989- ben, a Magyar
Köztársaság kikiáltásakor – a zsarnokság birodalmát a porral tette egyenlővé.
Az emlékmű Bíró Lajos szobrászművész alkotása
Emlékezés, tisztelet
és kegyelet a tarpai 56-osoknak
A kegyelet kifejezés nem csak a gyászt jelenti, hanem magába
foglalja az emlékezést és emlékeztetést is. S az utóbbi kettő pedig szent
kötelessége valamennyi közösségnek, így Tarpa lakosságának is.
Ehhez a kegyelethez, tiszteletteljes
emlékezéshez egyfajta büszkeség is társul, hiszen nekünk is léteztek olyan ’
56-os hőseink, akik példájából erőt meríthetünk.
A tarpai 1956-os emlékműhöz választott idézet Kányádi
Sándor: Noé bárkája felé c. közismert
verse, melynek megírását egy képzőművészeti alkotás inspirálta. A mű alcímértékű
legelső sora így hangzik: „Nagy Imre-festmény hátára”.
E költemény verssorai kerültek a tarpai
’56-os emlékmű névtáblája „mögé is”, virtuális kiegészítő információként. A mészkőlapon
18 név olvasható, amelyet a tisztelettel fejet hajtó utókor vésetett fel:
Magyar Ferenc
Guti Béla
Esze Zoltán
Dr. Varga János
Élész József
Fodor József
Gerzsenyi József
Misák Béla
Madai Jenő
Bede Sándor
Sütő
Elemér
Bede Kálmán
Szűcs Károly
Péter Béla
Varga György
Simon Károly
Tóth
Károly
Csürke Alajos
Kányádi Sándor a menthető értékek védelmére koncentrált, oly
erősen bízva Istenben, ahogyan azt a bibliai Noé tette. S ugyanígy cselekedtek a
helybéli ’56-os hősök is a világégés heteiben, itt Tarpán.
Sajátos földrajzi fekvésének
köszönhetően Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határhoz közeli települései, így
Tarpa község lakossága lényegesen pontosabb
információkkal rendelkeztek arról, mint Budapest, hogy a szovjet csapatok
kivonulásának ígérete hazugság! A saját
szemükkel látták és hallották, amikor a lánctalpas szovjet tankok átgázoltak a
magyar határon Suránynál és befelé özönlöttek, akár egy
megállíthatatlannak tűnő, félelmetes sáskahad. A lánctalpas szörnyetegek kerekei felszántották
a beregi falvak útjait.
A morajlásukra álmukból felriadók
vagy napközben Tarpa mezőin, erdőiben és a Tarpai-hegy szőlőseiben szorgoskodó
emberek pedig tudták, hogy a páncélkocsikban rejtőző gyilkosok magyar vért
készülnek kiontani.
A tarpai ’56-os hősök nem hagyták magára a települést,
hanem községháza hadiszállásáról igyekeztek a bolsevikok elleni magyar
ellenállást, a magyar szabadságharc ügyét támogatni és segíteni. Megalakították
a munkástanácsot Élész József bányász elnökletével. A tanácsháza helyiségei
faláról eltüntették a vörös csillagos címereket, lecserélték a főbejárat előtti
zászlót. Őrködtek a nappalok és éjszakák fölött, hiszen legfőbb célkitűzésüknek
a rend fenntartását tekintették, miközben éberen felügyelték Tarpa település
útjain közlekedő járműforgalmat és átvizsgálták valamennyi teherautó
rakományát. Hosszú heteken keresztül alig vagy csakis felváltva aludtak, hiszen
képtelenség volt előre kiszámítaniuk, mit hoz a következő nap vagy a következő
óra. Amit tettek, az példaértékű lesz mindig Tarpa településen.
És cselekedeteik nem voltak hiábavalók, hiszen tényleg „leapadt
a víz és fölszáradt a sár”. A
tarpai „bárka” eszmei értékei pedig megmaradtak nekünk, valamint a következő
nemzedékek tagjainak.
A megtorlás időszakában, majd az azt
követő hosszú évtizedekig, mélyen hallgatniuk kellett arról, mit éltek át 1956
őszén. Mivel nem beszélhettek, mert
tilos és tiltott volt, néhányan tollat ragadtak és egyszerű füzetekbe,
papírlapokra jegyezték le emlékeik. Ezek a memoárok, személyes vallomások egyelőre
még családtagjaik, unokáik, dédunokáik birtokában vannak.
Ezek birtokában, viszont még bármelyikük
„elmondhatja” azt, amiről évtizedekig hallgatni kényszerült. A kézírásukkal
lejegyzett ’56-os helyi történelem dokumentálását, hozzáférhetőségét a korszerű
technika 2019. október 23. napjától ugyanis már lehetővé teszi.
Tarpa település vezetői, akik ezt a különleges megjelenésű
szobrászati alkotást, valamint a hősök névtábláját felavatták, szintén jól
tudták, hogy szent kötelességük behordani, összegyűjteni mindent. „A
szavakat is…”, ezért vésették fel a legfontosabb szavakat, a 18 hős nevét a
mészkőlapra. A tarpai „bárka” eszmei értékei pedig megmaradtak nekünk,
valamint a következő nemzedékek tagjainak.
Emlékük kegyelettel őrizzük, hiszen az 1956-os világégés időszakában
- Tarpán helytállva - igyekeztek hazánk társadalmi átalakulása és függetlensége
érdekében megtenni mindent, amit megkövetelt tőlük a haza.
1956 örök érvényű üzenete nem csak a múltra érvényes, most
is fontos, sőt egyetemes, és a jövő számára is erőt adó érték.
Emléküket, hősi tetteiket örökké megőrizzük!
A községháza, a település szíve, ahogyan
mindig, így 1956-ban is pontosan ezen a helyen, a főtér közepén állt és
ablakaival rálátott a közeli református templomra, mégis a Jóistent is
megtagadó bolsevista hatalom vörös csillagos címereit pillantották meg elsőként
azok, akik az ötvenes évek közepén beléptek a tanácsháza helyiségeibe. A főbejárati
ajtó fölött a kommunista diktatúra zászlója lobogott, amely igyekezett
túlszárnyalni - egy meghasonlott világ szimbólumaként –még a templomsüveg szent
jelét is.
Nemcsak Budapesten, a
megyeközpontokban és az ország nagyobb városaiban, hanem Tarpán is sokan
megérezték: Nem mehet így tovább! Cselekedni kell, különben az elnyomás elviselhetetlen
ólomsúlya alatt atomjaira hullik szét az a magyar kereszténykultúra és nemzeti
értékrend, őseink szent öröksége.
A jelenlegi Polgármesteri Hivatal templom
felőli főfala egyik sarkára rögzített ’ 56-os emlékmű tehát a legméltóbb helyére
került 2012-ben.
A szobrászalkotás központi nőalakja, a szabadság utáni vágy
megtestesítőjeként egy olyan lyukas zászlót emel magasba, amely a magyar
forradalom és szabadságharc leghíresebb, legközismertebb jelképe.
Arcán óriási elszántság és vakmerőség tükröződik, miközben a
diktatúra szégyenfoltjától megszabadított „zászlóselymét” büszkén lengeti az
októberi szél.
Ezt a zászlóüzenetet, amely mindkét irányból szembetűnő, Bibó
István tollából származó idézet teszi még hangsúlyosabbá azáltal,
hogy összesűríti az ’56 történelmi események üzenetét.
Ha az ’56-os emlékmű látogatói nemcsak síkban, hanem térben
szemlélik a tarpai alkotást, akkor „beszélni kezd”.
Elmondja, hogy az istentagadó
bolsevista diktatúra, akár egy vörös ördög, nemcsak a magyar szabadságot
béklyózta meg, rabláncára fűzve magyar nemzetet, hanem a kereszténység alappilléreit
is igyekezett a földre dönteni, véglegesen megsemmisíteni.
Mindezt sok – sok tarpai megérezte
és megértette, amikor 1956-ban rápillantott a tanácsháza elől a
református templomra.
„Az idő Isten kezében van, és az idő az igazság szövetségese”-
jelentette ki a katolikus egyház ’56-os mártírja, Mindszenty bíboros. S igaza lett,
hiszen mindez évtizedek múlva egyértelműen bebizonyosodott, amikor Magyarország
identitását, szabadságát és Isten szent törvényeit is sárba tipró zsarnokokat utolérte
a végzetük.
Isten az igazságot, a magyarok igaz ügyét veszni nem hagyta és
a keresztény értékeket védelmező Magyarország vezetőivel – 1989- ben, a Magyar
Köztársaság kikiáltásakor – a zsarnokság birodalmát a porral tette egyenlővé.
Az emlékmű Bíró Lajos szobrászművész alkotása
Nos chers défunts
Bougies allumées ({nombre})
Bougies éteintes ({nombre})
Actuellement, aucune bougie n'est allumée.
allumer une bougie
misák ibolya, 2020.01.27
année de {année}
Allumé par {nom}
Tarpa Nagyközség Önkormányzata, 2019.10.24
année de {année}
Allumé par {nom}
LAPIDARIS, 2019.10.22
année de {année}
Allumé par {nom}
„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”
Mindszenty József (1956)
LAPIDARIS , 2019.10.22
année de {année}
Allumé par {nom}
Égjen a gyertya az áldozatokért, azokért az emberekért, akik áldoztak szabadságukból és hitükből.
