Jorge Bucay - A könnyek útja “... és a legnehezebb elfogadni, hogy... abszolút nem vagyunk képesek Szeretteinket megóvni mindenféle veszélyektől és fájdalmaktól... és a haláltól.” Annyira sajnálom, hogy nem tudtunk megóvni ezektől a kimondhatatlan kínoktól, és nem éled már meg legkisebb unokád felcseperedését, illetve ő sem ismerhet... Hiányzol nekünk, gondolatban mindig velünk vagy... Ma is, amikor a Kisasszony végre először nem fél a bilitől, mondanád, “na látod, csak idő kellett neki”.