Tisztelt gyászoló család, egykori katonatársak, barátok, tisztelők, kedves megjelentek, azért jöttünk ma össze, hogy elbúcsúzzunk Mátyus Zoltán ezredestől, a Magyar Honvédség és valamennyiünk halottjától. Fájdalomtól megtört szívvel, de a sors megmásíthatatlan akaratába lassan belenyugodva gyűltünk össze Mátyus Zoltán ezredes Urnájánál, hogy elköszönjünk, hogy végső búcsút vegyünk a hőn szeretett férjtől, apától, testvértől, jó rokontól, baráttól és ismerőstől, katonatársunktól, egykori parancsnokunktól. „Szerettem volna még élni köztetek, De a sors másképp rendelkezett. Én most elmegyek végleg megpihenni, Odalenn már nem fáj nekem semmi….” Megilletődve állunk itt, mindannyiunk szívét a bánat szorítja össze. A halál végérvényesen elszakítja azokat a szálakat, amelyek az embereket egymáshoz kötik. S ezen elszakadt szálak mentén megfoghatatlan üresség támad, melyet mindenki szívében és lelkében pótolhatatlan veszteségként érez. Ilyenkor magunkban végig gondoljuk, hogy mi mindent szerettünk volna még elmondani neki, mi mindent szerettünk volna még közösen megtenni, átélni. Betegségben lelt halála azonban elragadta tőlünk az esélyeket, hogy mindezeket megtehessük. Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Kollégák! Bajtársak! Rokonok és ismerősök! Ezredes Úr, 1954. január 3-án született Budapesten. Már gyermekként is vonzotta a katonai élet, mindig is katona szeretett volna lenni. 1972-ben nyert felvételt a Zalka Máté Katonai Műszak Főiskolára, debreceni alapkiképzését követően, a hallgatói éveket társaival aktívan, nagy elhivatottsággal teljesítette. 1976-ban végzett a főiskola légvédelmi tüzér szakán, jeles eredménnyel. 1976. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Hogy mit is jelentett számára, katonának lenni és mit jelentett számára a tiszti fogadalom, azt legjobban az jelzi, hogy az avatást követően családtagjaival való találkozásakor a Kossuth téren úgy nyilatkozott, „Én aztán szeretem a hazámat” – s egy kicsit könnybe lábadt a szeme. Nagyon büszke volt a sikerére. Első tiszti beosztását a Csapatlégvédelmi Kiképző Központban a beszabályozó csoportnál látta el. 1981-1984. között a Hátországvédelmi Parancsnokság állományába volt beosztva, mint századparancsnok-helyettes, majd felvételt nyert a ZMKA-ra, ahol kiváló eredménnyel diplomázott. 1987-től a politikaelméleti tanszéken teljesített szolgálatot. Közben 1986-ban megszerezte Orosz nyelvből a felsőfokú nyelvvizsgát. (még akkor nem is gondolta, milyen fontos epizódja lesz ez katonai pályafutásának és életének.) 1990-ben már angol nyelvi ismeretekkel is rendelkezett. S ennek köszönhetően 1992-től a megalakuló Amerikai - Magyar Katonai Munkacsoportban összekötő tiszti beosztás látott el. 1994-ben gyökeres fordulatot vett az élete, ebben az évben teljesített szolgálatot ENSZ katonai megfigyelőként Kuvaitban, az UNIKOM missziójában. („Lacikám: …feküdtem a sivatagban és rájöttem, hogy része vagyok a történelemnek…” beszélt róla később. Hazaérkezését követően röviddel, már 1996-ban az újonnan felálló hegyi-karabahi EBESZ misszióban szolgált, mint katonai tanácsadó. 1997-től misszióját befejezve a HVK MIK-nál dolgozott különböző beosztásokban, ezáltal folyamatosan figyelemmel kísérte a magyar békefenntartó missziókat. 2002. júliusában kezdte meg másféléves szolgálatát Koszovóban az UNMIK misszióban, mint a pristinai régió ENSZ-NATO összekötő csoport parancsnoka. Hazaérkezését követően, a 2004. május 27-én önálló intézménnyé vált MH Béketámogató Kiképző Központ parancsnoki beosztásába jelölték és nevezték ki. 5 éven keresztül vezette a Kiképző Központot. Mátyus ezredes állandó tagja volt a NATO béketámogató műveletekre felkészítő és kiképző munkacsoportjának, amely ajánlásokat dolgoz ki a NATO és PfP országok részére a béketámogató kiképzések fejlesztésére, végrehajtására. 2007 márciusában léptették elő ezredessé. Az MH BTKK Mátyus ezredes vezetésével meghonosította, megteremtette a hazai egyéni békefenntartó kiképzés módszertanát. Nemzetközi tanfolyamok szervezésének és végrehajtásának, majd későbbi akkreditációjának megteremtésében elévülhetetlen érdemei vannak. Ma is az ő parancsnoksága alatt kidolgozott tematikák, nemzetközi programok és kiképzési módszertan a hazai békefenntartó kiképzés alapja. Joggal állíthatjuk, hogy Mátyus ezredes a Magyar Intézményesített Békefenntartó Kiképzés létrehozásának meghatározó alakja. A Magyar Honvédség legsikeresebb nemzetközi tanfolyama, a Nemzetközi Katonai Megfigyelő Tanfolyam első, azóta is meghatározó ENSZ akkreditációját Mátyus Ezredes vezetésével érte el a központ 2007-ben. ...

... Ezredes Úr tapasztalata, nemzetközi ismertsége garanciát nyújtott a kiképzés magas színvonalú végrehajtására. Tapasztalatait továbbra is gyakran hívták segítségül konkrét missziós feladatok megoldására, így 2007. december és 2008. július között a szarajevói EUFOR misszió kontingens-parancsnoki beosztását látta el, majd 2009-ben Afganisztánban A NATO parancsnokságon teljesítette szolgálatát. Mátyus ezredes, parancsnokként mindig emberséggel fordult beosztottjaihoz, megértve problémáikat segítette őket azok leküzdésében. Egyik legnagyobb híve volt a képzésnek, kiképzésnek, tanulásnak. Egyszer egy beszélgetésben azt mondta nekem, „…hogy a legnagyszerűbb dolog a tanulásba, oktatásba, a kiképzésbe fektetni, ez a legmegtérülőbb befektetés az életben, s szerencsénkre, ha tudást adunk nekünk sem lesz kevesebb belőle, sőt a tapasztalással mi magunk is többek leszünk. Más alkalommal a jövőbe vetett hitről beszélt, amelyet a tanulással lehet kiteljesíteni. 2010. július 1-től kezdte meg nyugállományú éveit, de pihenés helyett újból a nagy kihívásokat és feladatokat kereste, egyéni pályázóként érdemesnek mutatkozott a grúziai ENSZ misszióban tanácsadói feladatok ellátására. Tbilisziben és Genfben töltött időszak méltó lezárása volt aktív katonai pályájának. Mátyus ezredes katonai pályafutása, mindannyiunk számára példaértékű és követendő. Szolgálata során 14 alkalommal RÉSZESÜLT ELISMERÉSBEN: A békefenntartásért szolgálati jelek mellett kapott kitüntetést az Amerikai Egyesült Államok Szárazföldi haderejétől, melyet megkülönböztetett becsben tartott. „Szerettem volna még élni köztetek, De a sors másképp rendelkezett. Ezredes Úr, mindennapjaiból sugárzott a derű, a szeretet, a mosoly, a megértés és a nyugalom. Természetes magatartásával, a jóra, szépre való törekvésével sokak számára mutatott követendő példát. Betegségében is, mely két és fél éve vált számára ismerté, az élet lehetőségeit kereste, s tovább küzdött álmai megvalósításáért. A folyamatos küzdelemben a gyógyulás reményét soha el nem engedte. Utazásokat tervezett, ahogy egészsége engedte, síeléssel töltötte idejét. Az úszást különösen kedvelte – nagyon büszke volt rá, hogy az olimpiai bajnok Székely Évánál tanult. Mozart, és Beethoven zenéje közel állt művészi ízléséhez. Az utolsó hónapokban az állapota sok törődést igényelt, felesége Szvetlana kitartó ápolása, folyamatos jelenléte enyhítette fájdalmait és nyújtott vigasztalást és erőt számára. „Szerettem volna még élni köztetek, De a sors másképp rendelkezett. Én most elmegyek végleg megpihenni, Odalenn már nem fáj nekem semmi….” Tisztelt Ezredes Úr, Zoltán, vagy ahogy egymás között szólítottunk, Főnök! Búcsúzik tőled a gyászoló család, feleséged, gyermekeid, testvéreid, egykori katonatársak, barátok, tisztelők, s minden megjelent. Megköszönve Szolgálatodat Búcsúzik tőled, a Haza, Magyarország, a Magyar Honvédség, a békefenntartók hazai és nemzetközi társadalma, valamint a MH Béketámogató Kiképző Központ. Kívánjuk, legyen béke poraid felett, emléked míg élünk tisztelettel őrizzük.