1859. április 25-én született Temesváron. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a budapesti József Műegyetemnek és a képzőművészeti főiskolának, az akkori Mintarajztanodának volt egyidőben hallgatója. 1885-ben szerezte meg építészeti oklevelét. Már egyetemi évei alatt pályadíjat nyert; tanulmányai befejezése után Steindl professzor tanszékén, a középkori építészeti tanszéken lett tanársegéd. Ezután kiváló magánépítészi irodákban vállalt megbízásokat: Ney Béla, majd Hauszmann Alajos mesternél fejlesztette képességeit. 1887-ben állami...
1859. április 25-én született Temesváron. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a budapesti József Műegyetemnek és a képzőművészeti főiskolának, az akkori Mintarajztanodának volt egyidőben hallgatója. 1885-ben szerezte meg építészeti oklevelét. Már egyetemi évei alatt pályadíjat nyert; tanulmányai befejezése után Steindl professzor tanszékén, a középkori építészeti tanszéken lett tanársegéd. Ezután kiváló magánépítészi irodákban vállalt megbízásokat: Ney Béla, majd Hauszmann Alajos mesternél fejlesztette képességeit. 1887-ben állami szolgálatba lépett, 1893-ban a Kereskedelmi Minisztérium főmérnökévé, 1899-ben pedig műszaki tanácsosává nevezték ki. Ebben a minőségében a fővárosi Duna-hidak építészi kiképzésében vett részt: az egykori Ferenc József (ma: Szabadság) híd és az Erzsébet híd architektúráját tervezte.
1893-ban a József Műegyetem az általános műtörténet magántanárává habilitálja, 1905-ben pedig Czigler professzor örökébe lépve az ókori építési tanszék nyilvános r. tanárává választják. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet műépítészeti szakosztályában jegyzőként tevékenykedett, az Építési Ipar, az egyesület közlönye egyre-másra közli szerkezettani és építészettörténeti tanulmányait.
Nem fordított hátat a gyakorlati építészetnek sem: városházák, székházak, templomok hirdetik invenciózus tervezői készségét. Építészként az eklektikus stíluson iskolázott, minden korszak értékes elemeit ötvöző stílusa később a magyar népi építészet elemeivel bővült.
Eredményesen munkálkodott a magyar műemlékek felmérése és védelme területén. A nagyváradi Szent László-bazilika helyén talált régi sírköveket, Szilágy vármegye műemlékeit írta le és Spanyolországban tett körutazása után az ottani műemlékekről írt részletes beszámolót. Nemcsak írt: az egri székesegyház szentélyének, a nagyváradi püspöki rezidenciának, az örvösi Széchenyi-kastélynak restaurációs, műemléki helyreállító munkáit is ő tervezte és vezette.
Könyvei a hazai művészettörténeti irodalom értékei.
A Műegyetemen az építészi és mérnöki szakosztály dékánja volt 1912-13-ban. Ő dolgozta ki a tervezett temesvári - második - műegyetem szabályzatát és épületeit.
Széles körű munkásságot fejtett ki a Műemlékek Országos Bizottságában, az Országos Képzőművészeti Tanácsban, az Országos Középítési Tanácsban is. Hazánkat több külföldi testületben is sikerrel képviselte. A londoni Royal Institute of British Architects, valamint az Architectural Institute of Canada tagjai közé választotta a több idegen nyelven kiválóan beszélő tudóst; tiszteletbeli levelező tagja lett a Sociedade dos Architectos Portuguezes-nek is.
1921. november 8-án hunyt el Budapesten.
Tanártársai, volt diákjai Nagy Virgil jellemét, szerénységét és emberiességét is kiemelik megemlékezésükben.
