„memories etched in stone”
„memories etched in stone”

Mátyus Zoltán

1954-2019
„„Szerettem volna még élni köztetek,
De a sors másképp rendelkezett.
Én most elmegyek végleg megpihenni,
Odalenn már nem fáj nekem semmi….””
NAME Mátyus Zoltán
Birth name Mátyus Zoltán
Date of birth 3 January 1954
Place of birth Hungary
Decased 25 February 2019
Memorial information
Country Hungary
County Jász-Nagykun-Szolnok
City/Town Szolnok
Address Széchenyi krt. 24.
Built 2019
Built by A Magyar Honvédség Béketámogató Kiképző Központ személyi állománya
A MAGYAR HONVÉDSÉG PARANCSNOKA 339/2019. MHPK Szü. parancsa MAGYAR HONVÉDSÉG HALOTTJÁVÁ NYÍLVÁNÍTÁSRÓLA honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény 139. § (2) bekezdése, valamint a kegyeleti gondoskodásról és az ehhez kapcsolódó egyes szociális feladatokról szóló 7/2013. HM rendelet 3. §. (1) bekezdése alapjánA MAGYAR HONVÉDSÉG HALOTTJÁVÁ nyilvánítomMátyus Zoltán (1954.01.03., an.: Schön Lenke) nyugállományú ezredest.Mátyus Zoltán nyugállományú ezredes 2019. február 25-én – életének 65. évében – elhalálozott.Az elhunyt katon...
Read full story
A MAGYAR HONVÉDSÉG PARANCSNOKA 339/2019. MHPK Szü. parancsa MAGYAR HONVÉDSÉG HALOTTJÁVÁ NYÍLVÁNÍTÁSRÓL
A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény 139. § (2) bekezdése, valamint a kegyeleti gondoskodásról és az ehhez kapcsolódó egyes szociális feladatokról szóló 7/2013. HM rendelet 3. §. (1) bekezdése alapján
A MAGYAR HONVÉDSÉG HALOTTJÁVÁ nyilvánítom

Mátyus Zoltán (1954.01.03., an.: Schön Lenke) nyugállományú ezredest.

Mátyus Zoltán nyugállományú ezredes 2019. február 25-én – életének 65. évében – elhalálozott.
Az elhunyt katonai tanulmányait 1972. augusztus 01-én kezdte Debrecenben az MN 48. Gépkocsizó Lövészezred hallgatójaként, majd 1972 decemberétől a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola Légvédelmi Tüzér Szakán folytatta tanulmányait. Első tiszti beosztásába – hadnagyi rendfokozattal – 1976. augusztus 20-án került kinevezésre, Nagyorosziba a Csapatlégvédelmi Kiképző Központhoz, technikusi beosztásba, ahol 1978 szeptemberétől rakéta technikus csoportparancsnokként, 1979 szeptemberétől pedig a légvédelmi rakéta  kiképző osztály instruktoraként teljesített szolgálatot. 1981 májusától Budapesten, az MN 160. Általános Műszaki Dandár állományában dolgozott különböző szakbeosztásokban. 1984 szeptembere és 1987 júliusa között Budapesten a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatója volt. Az akadémiai tanulmányai befejeztével az intézmény munkatársaként oktatóként, 1989 júliusától szakcsoportvezetőként, majd 1991 augusztusától ismét oktatóként végezte munkáját. 1992 júliusától a Nemzetközi Katonai Kapcsolatok Igazgatóságán látta el feladatait, ezt követően 1994 áprilisától Kuvaitban ENSZ megfigyelőként, 1995 májusától pedig a Hegyi-Karabahban EBESZ megfigyelőként teljesített missziós szolgálatot. 1997 januárja és 2004 júniusa között az MH nemzetközi missziós szerepvállalása megszervezéséért és irányításáért felelős szervezeteknél (HVK, MIK, MH ÖHK) váltásparancsnokként, a későbbiekben pedig osztályvezető-helyettesként szolgált. Ezen időszak alatt 2002 augusztusa és 2004 januárja között az ENSZ Katonai Összekötő Csoportban (UNMIK-Koszovó) dolgozott egyéni beosztásban. 2004 júliusától az MH Béketámogató Kiképző Központ parancsnoki teendőit látta el. Ezen feladatok mellett 2007 decembere és 2008 júniusa között Szarajevóban a Balkáni NATO Egyesített Hadszíntér Parancsnokságán teljesített szolgálatot egyéni beosztásban. 2009 februárja és augusztusa között Afganisztánban az MH 6. Tartományi Újjáépítési Csoportban (PRT-6.) végzett missziós feladatokat. 2009. január 01-től egészen a 2010. június 01-én történt szolgálati nyugállományba vonulásáig az MH Összhaderőnemi Parancsnokság állományában teljesített szolgálatot.
A közel 38 évig tartó katonai pályafutása alatt beosztásaiban kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Missziós tapasztalatokban gazdag életpályája során egyike volt azon szakembereknek, akik igen sokat tettek a magyar békefenntartás létrejöttéért, megvalósulásáért. Az MH Béketámogató Kiképző Központ parancsnokaként jelentős része volt abban, hogy 2007-ben az International Military Observer Course (IMOC tanfolyam) első alkalommal vált az ENSZ által akkreditált tanfolyammá.
Hivatásos katonai szolgálatát, beosztását mindenkor a legjobb tudása szerint, becsülettel látta el. Parancsnoki felfogását az első tiszti beosztásától a töretlen tenni akarás, a kiváló szakmai felkészültség, a követelménytámasztás, mindamellett humánus magatartás jellemezte. Ennek eredményeként számos alkalommal részesült elismerésben, 11 alkalommal kapott érdem utáni kitüntetést, melyek között megtalálható a US Army Commendation Medal, a Honvédségért Emlékplakett, valamint 6 alkalommal a Békefenntartásért Szolgálati jel.
Budapest, 2019. március 28.
Korom Ferenc altábornagy

---<+>--- ---<+>--- ---<+>---

The Commander of the Hungarian Defence Forces will provide funeral honours to Retired Colonel Zoltán Mátyus.

Retired Colonel Zoltán Mátyus aged 65 passed away on 25th February, 2019.

He began his military studies on 1st August 1972 as a cadet of the Hungarian People’s Army 48th Mechanised Infantry regiment, then from December 1972, he continued at the air defence artillery department of the Zalka Máté Military Technical College. He was appointed to his first officer’s assignment as a second lieutenant on 20th August 1976 at the Air Defence Training Centre in Nagyoroszi, first as a missile team commander, then, from September 1979, as an instructor of the air defence missile training battalion. From May 1981, he served in Budapest at the Hungarian People’s Army 160th General Engineer Brigade in various specialised positions. Between September 1984 and July 1987, he was a student at the Zrínyi Miklós Military Academy in Budapest. Upon completing his studies at the academy, he worked as an instructor at the academy, from July 1989 as a leader of a specialised team, then from August 1991 as an instructor again. From July 1992, he carried out his duties at the Directorate of International Military Relations. From April 1994, he served in Kuwait as a United Nations military observer, then from May 1995 as a military advisor in the OSCE mission in Nagorno-Karabakh. Between January 1997 and June 2004, he worked at units (HDF Joint Operation Centre) responsible for organising and managing the international military contribution to peace operations of the Hungarian Defence Forces as shift commander, then later on, as deputy department head. During this period, between August 2002 and January 2004, he worked in an individual position at the United Nations Military Liaison Team in Kosovo. In July 2004, he was appointed Commander of the Hungarian Defence Forces Peace Support Training Centre. Apart from these duties, between December 2007 and June 2008, he served in an individual position in Sarajevo, at the NATO HQ; between February and August 2009 in Afghanistan in the Provincial Reconstruction Team (PRT-6). From 1st January until his retirement on 1st July 2010, he was part of the personnel of the Hungarian Defence Forces Joint Force Command.
Over his nearly 38 year-long military career, he represented outstanding achievements in his various positions. In the course of his deployment history abounding in experiences, he was one of the experts who did a great deal for the establishment and implementation of Hungarian peacekeeping. As the Commander of the HDF Peace Support Training Centre, he played a key role in gaining United Nations accreditation for the International Military Observer Course (IMOC) for the first time in 2007.
He always performed his military duties to the best of his knowledge and with honour. His concept of command, starting from his first officer position, was characterised by continuous eagerness to act, outstanding expertise, high-level requirements as well as humane attitude. Consequently, he received recognition on several occasions. He was awarded 11 decorations for merit, including the US Army Commendation Medal, the Army Memorial Medallion, and 6 Peacekeeping Service Medals.
Candles
Lana
Light a candle
Silent words
Tisztelt gyászoló család, egykori katonatársak, barátok, tisztelők, kedves megjelentek, azért jöttünk ma össze, hogy elbúcsúzzunk Mátyus Zoltán ezredestől, a Magyar Honvédség és valamennyiünk halottjától. Fájdalomtól megtört szívvel, de a sors megmásíthatatlan akaratába lassan belenyugodva gyűltünk össze Mátyus Zoltán ezredes Urnájánál, hogy elköszönjünk, hogy végső búcsút vegyünk a hőn szeretett férjtől, apától, testvértől, jó rokontól, baráttól és ismerőstől, katonatársunktól, egykori parancsnokunktól. „Szerettem volna még élni köztetek, De a sors másképp rendelkezett. Én most elmegyek végleg megpihenni, Odalenn már nem fáj nekem semmi….” Megilletődve állunk itt, mindannyiunk szívét a bánat szorítja össze. A halál végérvényesen elszakítja azokat a szálakat, amelyek az embereket egymáshoz kötik. S ezen elszakadt szálak mentén megfoghatatlan üresség támad, melyet mindenki szívében és lelkében pótolhatatlan veszteségként érez. Ilyenkor magunkban végig gondoljuk, hogy mi mindent szerettünk volna még elmondani neki, mi mindent szerettünk volna még közösen megtenni, átélni. Betegségben lelt halála azonban elragadta tőlünk az esélyeket, hogy mindezeket megtehessük. Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Kollégák! Bajtársak! Rokonok és ismerősök! Ezredes Úr, 1954. január 3-án született Budapesten. Már gyermekként is vonzotta a katonai élet, mindig is katona szeretett volna lenni. 1972-ben nyert felvételt a Zalka Máté Katonai Műszak Főiskolára, debreceni alapkiképzését követően, a hallgatói éveket társaival aktívan, nagy elhivatottsággal teljesítette. 1976-ban végzett a főiskola légvédelmi tüzér szakán, jeles eredménnyel. 1976. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Hogy mit is jelentett számára, katonának lenni és mit jelentett számára a tiszti fogadalom, azt legjobban az jelzi, hogy az avatást követően családtagjaival való találkozásakor a Kossuth téren úgy nyilatkozott, „Én aztán szeretem a hazámat” – s egy kicsit könnybe lábadt a szeme. Nagyon büszke volt a sikerére. Első tiszti beosztását a Csapatlégvédelmi Kiképző Központban a beszabályozó csoportnál látta el. 1981-1984. között a Hátországvédelmi Parancsnokság állományába volt beosztva, mint századparancsnok-helyettes, majd felvételt nyert a ZMKA-ra, ahol kiváló eredménnyel diplomázott. 1987-től a politikaelméleti tanszéken teljesített szolgálatot. Közben 1986-ban megszerezte Orosz nyelvből a felsőfokú nyelvvizsgát. (még akkor nem is gondolta, milyen fontos epizódja lesz ez katonai pályafutásának és életének.) 1990-ben már angol nyelvi ismeretekkel is rendelkezett. S ennek köszönhetően 1992-től a megalakuló Amerikai - Magyar Katonai Munkacsoportban összekötő tiszti beosztás látott el. 1994-ben gyökeres fordulatot vett az élete, ebben az évben teljesített szolgálatot ENSZ katonai megfigyelőként Kuvaitban, az UNIKOM missziójában. („Lacikám: …feküdtem a sivatagban és rájöttem, hogy része vagyok a történelemnek…” beszélt róla később. Hazaérkezését követően röviddel, már 1996-ban az újonnan felálló hegyi-karabahi EBESZ misszióban szolgált, mint katonai tanácsadó. 1997-től misszióját befejezve a HVK MIK-nál dolgozott különböző beosztásokban, ezáltal folyamatosan figyelemmel kísérte a magyar békefenntartó missziókat. 2002. júliusában kezdte meg másféléves szolgálatát Koszovóban az UNMIK misszióban, mint a pristinai régió ENSZ-NATO összekötő csoport parancsnoka. Hazaérkezését követően, a 2004. május 27-én önálló intézménnyé vált MH Béketámogató Kiképző Központ parancsnoki beosztásába jelölték és nevezték ki. 5 éven keresztül vezette a Kiképző Központot. Mátyus ezredes állandó tagja volt a NATO béketámogató műveletekre felkészítő és kiképző munkacsoportjának, amely ajánlásokat dolgoz ki a NATO és PfP országok részére a béketámogató kiképzések fejlesztésére, végrehajtására. 2007 márciusában léptették elő ezredessé. Az MH BTKK Mátyus ezredes vezetésével meghonosította, megteremtette a hazai egyéni békefenntartó kiképzés módszertanát. Nemzetközi tanfolyamok szervezésének és végrehajtásának, majd későbbi akkreditációjának megteremtésében elévülhetetlen érdemei vannak. Ma is az ő parancsnoksága alatt kidolgozott tematikák, nemzetközi programok és kiképzési módszertan a hazai békefenntartó kiképzés alapja. Joggal állíthatjuk, hogy Mátyus ezredes a Magyar Intézményesített Békefenntartó Kiképzés létrehozásának meghatározó alakja. A Magyar Honvédség legsikeresebb nemzetközi tanfolyama, a Nemzetközi Katonai Megfigyelő Tanfolyam első, azóta is meghatározó ENSZ akkreditációját Mátyus Ezredes vezetésével érte el a központ 2007-ben. ...
Written by: Drót László ezredes - 2019.05.22.
Edit
... Ezredes Úr tapasztalata, nemzetközi ismertsége garanciát nyújtott a kiképzés magas színvonalú végrehajtására. Tapasztalatait továbbra is gyakran hívták segítségül konkrét missziós feladatok megoldására, így 2007. december és 2008. július között a szarajevói EUFOR misszió kontingens-parancsnoki beosztását látta el, majd 2009-ben Afganisztánban A NATO parancsnokságon teljesítette szolgálatát. Mátyus ezredes, parancsnokként mindig emberséggel fordult beosztottjaihoz, megértve problémáikat segítette őket azok leküzdésében. Egyik legnagyobb híve volt a képzésnek, kiképzésnek, tanulásnak. Egyszer egy beszélgetésben azt mondta nekem, „…hogy a legnagyszerűbb dolog a tanulásba, oktatásba, a kiképzésbe fektetni, ez a legmegtérülőbb befektetés az életben, s szerencsénkre, ha tudást adunk nekünk sem lesz kevesebb belőle, sőt a tapasztalással mi magunk is többek leszünk. Más alkalommal a jövőbe vetett hitről beszélt, amelyet a tanulással lehet kiteljesíteni. 2010. július 1-től kezdte meg nyugállományú éveit, de pihenés helyett újból a nagy kihívásokat és feladatokat kereste, egyéni pályázóként érdemesnek mutatkozott a grúziai ENSZ misszióban tanácsadói feladatok ellátására. Tbilisziben és Genfben töltött időszak méltó lezárása volt aktív katonai pályájának. Mátyus ezredes katonai pályafutása, mindannyiunk számára példaértékű és követendő. Szolgálata során 14 alkalommal RÉSZESÜLT ELISMERÉSBEN: A békefenntartásért szolgálati jelek mellett kapott kitüntetést az Amerikai Egyesült Államok Szárazföldi haderejétől, melyet megkülönböztetett becsben tartott. „Szerettem volna még élni köztetek, De a sors másképp rendelkezett. Ezredes Úr, mindennapjaiból sugárzott a derű, a szeretet, a mosoly, a megértés és a nyugalom. Természetes magatartásával, a jóra, szépre való törekvésével sokak számára mutatott követendő példát. Betegségében is, mely két és fél éve vált számára ismerté, az élet lehetőségeit kereste, s tovább küzdött álmai megvalósításáért. A folyamatos küzdelemben a gyógyulás reményét soha el nem engedte. Utazásokat tervezett, ahogy egészsége engedte, síeléssel töltötte idejét. Az úszást különösen kedvelte – nagyon büszke volt rá, hogy az olimpiai bajnok Székely Évánál tanult. Mozart, és Beethoven zenéje közel állt művészi ízléséhez. Az utolsó hónapokban az állapota sok törődést igényelt, felesége Szvetlana kitartó ápolása, folyamatos jelenléte enyhítette fájdalmait és nyújtott vigasztalást és erőt számára. „Szerettem volna még élni köztetek, De a sors másképp rendelkezett. Én most elmegyek végleg megpihenni, Odalenn már nem fáj nekem semmi….” Tisztelt Ezredes Úr, Zoltán, vagy ahogy egymás között szólítottunk, Főnök! Búcsúzik tőled a gyászoló család, feleséged, gyermekeid, testvéreid, egykori katonatársak, barátok, tisztelők, s minden megjelent. Megköszönve Szolgálatodat Búcsúzik tőled, a Haza, Magyarország, a Magyar Honvédség, a békefenntartók hazai és nemzetközi társadalma, valamint a MH Béketámogató Kiképző Központ. Kívánjuk, legyen béke poraid felett, emléked míg élünk tisztelettel őrizzük.
Written by: Drót László ezredes - 2019.05.22.
Edit
Distinguished bereaved family, one-time comrades, friends, and all present, we are all gathered together today to bid farewell to Colonel Zoltán Mátyus, a great loss of the Hungarian Defence Forces and all of us. Broken-hearted by grief, but slowly acquiescing to the grim will of Fate, we have come together at the urn of Colonel Zoltán Mátyus to say final farewell to the beloved husband, father, brother, family member, friend, our comrade and one-time commander. “If only I could live among you a little more, However, fate has ordered otherwise. I’m parting now to take my final rest, Deep down, I will feel no pain.” We are standing here with a sinking heart in awe. Death irrevocably breaks the ties that connect people, and along these broken ties inconceivable emptiness remains leaving a loss that cannot be superseded in our hearts. At such times, we contemplate all the things we would have liked to tell him, all the things we would have liked to do together and live through. However, death after an illness carried away the chance to fulfil all these. Distinguished bereaved family, colleagues, comrades, family members and friends, Colonel Mátyus was born in Budapest on 3rd January, 1954. As a child he was attracted to military life, he always wanted to be a soldier. In 1972, he was accepted as a cadet to Zalka Máté Military Technical College. Following his basic training in Debrecen, he became an active and dedicated student. In 1976, he graduated as an air defence artillery officer with merit. He was commissioned as a Second Lieutenant on 20th August, 1976. What it meant for him to be a soldier and to take an officer’s oath is best indicated by his words to his family members in Kossuth Square after his induction ceremony - with tears in his eyes: “I do really love my country”. He was very proud of his achievement. He had his first officer’s post at the calibration team of the Air Defence Training Centre. From 1981 to 1984, he served as a deputy company commander in the personnel of Hinterland Defence Command, then he was accepted to Zrínyi Miklós Military Academy, where he graduated with flying colours. From 1987, he worked at the Department of Theoretical Politics. In the meantime, in 1986 he successfully passed the advanced-level examination in Russian (at that time he did not even think how important episode it would be in his later military life). By 1990, he had already acquired language skills in English. As a result, from 1992 he served as a liaison officer in the newly-formed American-Hungarian Military Working Group. 1994 brought a radical change in his life, as he was deployed as a UN military observer in the United Nations Iraq-Kuwait Observation Mission. (“My dear Laci … I was lying in the desert and realized that I was part of history”, he told me later.) Soon after his return home in 1996, he served as a military advisor in the OSCE mission in Nagorno-Karabakh. Having completed this mission, from 1997 he worked in various positions at the Joint Operation Centre of the General Staff, thereby he was continually monitoring the Hungarian peacekeeping missions. In July 2002, he commenced his one-and-a-half-year deployment in Kosovo in UNMIK as the commander of the UN-NATO liaison team in Pristina region. After he came home, he was appointed Commander of the Hungarian Defence Forces Peace Support Training Centre, which came to existence on 27th May, 2004 as an independent unit. He commanded the training centre for five years. Colonel Mátyus was a permanent member of the NATO peace support operations preparation and training working group, which makes recommendations for the development and implementation of peace support training courses for NATO and PfP countries. He was promoted to Colonel in March 2007. Under his leadership, the HDF PSTC introduced and established the methodology of the national individual training of peacekeepers. He earned imperishable merits in the organization and implementation of international courses, and in their later accreditation. Even today, the curricula, international programmes and training methodology developed under his command serve as the basis for the national peacekeeping training. We may rightfully declare that Colonel Mátyus is a crucial figure in the establishment of the Hungarian institutionalized peacekeeping training. The centre gained its first, still determinative UN accreditation for the most successful international training course of the Hungarian Defence Forces, the International Military Observers’ Course under the command of Colonel Mátyus in 2007. ...
Written by: Colonel László Drót - 2019.05.16.
Edit
... His expertise and international reputation granted guarantee for the high-quality implementation of training. His experience is still often invoked for the solution of specific mission tasks, therefore, between December 2007 and July 2008, he served as the contingent commander of the Sarajevo EUFOR mission; then in 2009 he worked at the NATO HQ in Afghanistan. Colonel Mátyus always treated his subordinates humanely understanding their problems and helping them to overcome their difficulties. He was extremely enthusiastic about training, education and learning. Once, while we were having a conversation, he told me “the most splendid thing is to invest in training, education and learning; that investment has the highest rate of return in life, and, luckily, if we give others knowledge, we will not have less of it, on the contrary, we will become more in doing so”. At other times, he was talking about his belief in progress only to be accomplished by learning. He retired on 1st July, 2010, but instead of resting, he sought new challenges, and, as an individual applicant, he proved to be worthy of filling an advisory position in the UN mission in Georgia. The period he spent in Tbilisi and Geneva was an appropriate closure of his active military career. The military career of Colonel Mátyus is exemplary and worth following for us all. During his service he received decorations and recognitions 14 times. Apart from peacekeeping service medals, he was decorated by the United States of America Land Forces, which he kept in special esteem. “If only I could live among you a little more, However, fate has ordered otherwise. His everyday life was gleaming with serenity, joy, love, smile, empathy and calmness. His natural behaviour, and his quest for good and right set an example to follow for many. He constantly searched the possibilities of life even when he was ill, which he had become aware of two and a half years before. In his continuous struggle, he never let the hope of recovery go. He was planning journeys, and when his health permitted, he spent some time skiing. He was especially keen on swimming – he was extremely proud of having been a student of Olympic champion Éva Székely. He particularly enjoyed Mozart and Beethoven’s music. During his last months, his state demanded constant care. His wife, Svetlana’s unwavering attendance and her tenacious presence relieved his pains and provided solace and strength. “If only I could live among you a little more, However, fate has ordered otherwise. I’m parting now to take my final rest, Deep down, I will feel no pain.” Colonel Sir, Zoltán, or, as we used to call you among ourselves informally: CHIEF, Your bereaved family, your wife, your children, your siblings, your comrades, and friends, those who respected you and all present are bidding their final farewell. Grateful for your service, your homeland, Hungary and the Hungarian Defence Forces, the national and international community of peacekeepers and the personnel of the Peace Support Training Centre are all saying farewell. May you rest in peace. We will preserve your memory as long as we live.
Written by: Colonel László Drót - 2019.05.16.
Edit
Write memorial
Light a candle
Light a candle in memory of your lost loved one. Please, fill in your name. Adding a message is not required. The candles you light will burn for 7 days on the departed's memorial site.
You can leave a message for your loved one, in which you can tell about a shared experience, or share your thoughts with other relatives, aquaintances, or friends.
The name or names of visitor(s). E.g.: "Béla" or "Béla and family", or you can give full names, it is up to You.
Required field!
Required field!
Required field!
Edit
The name or names of visitor(s). E.g.: "Béla" or "Béla and family", or you can give full names, it is up to You.
Required field!
Required field!
Enter email address
Sign up with your email address to receive updates about any changes on the memorial page.
The e-mail address you signed up with.