Maklári Dániel

Drága Dani! Ma tudtam meg, hogy nem vagy már köztünk! Egy volt KIKA-s kolléga mesélte. Letaglózott a hír. Azt anno mesélted, hogy küzdesz a betegséggel, de nem gondoltam, hogy ennyire súlyos és hogy ez végzetes is lehet! Mi csak a konyhabútorunk tervezése során ismerhettünk meg, de nagyon szerettük a stílusodat! A gondosságodat, alaposságodat sokszor említjük meg hetente! Mi nagy hálával gondolunk rád és alkotásodra! Azt hiszem ebben rejlik a túlélés záloga! Hetente meg-megemlítünk és magunkban hálát adunk, hogy ilyen szép munkát végeztél! Szeretettel gondolunk Rád! Látjuk még egymást! - hittel vallom!

El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.

Hiányzol. Az életemből, az ágyamból, a vonuló felhők futásából, az ébredő nap első sugaraiból. Hiányzol a tárgyakból, amelyeket megérintek, hiányzik a tükrömből az arcod. Nehéz csönd nyomja szívemet.

Előttem van mosolygó barna szemed Husi kis szád, mely mindig nevet. Úgy döntöttél nem vagy már Velünk Jobb Neked fent, hiányzol Nekünk. Nem féltél szeretni, Szerettél Nevetni. Felhők felett pihensz már csendesen Fáj ez nekünk retteneseten Leírni nem tudom mennyire, de köszönöm, hogy testvéred lehettem, mégha kevés időre is... Bonni

Nehéz a búcsú, Ha nem lesz már kitárt kar. Fájó a búcsú, Szeretettől szakasztó. Sokáig szól a búcsú, Halál haláláig. De veled marad az elveszített. Gyöngédsége erősség. Derűje magasztosság. Tisztessége tisztaság. Az elveszítettet megleled.