Angyalossy Pál

Angyalossy Pál Kislétán született 1854. augusztus 4-én. Apja Angyalossy Szilárd várnagy, anyja Sülley Mária. 1868/69-ben a nyíregyházi IV osztályos evangélikus algimnázium 3. oszt. tanulója, ekkor nagykállói lakosnak írták Vélhetően itt fejezte be az algimnáziumot, és máshol tanult tovább. 1873-ban járási írnokként került a vármegye szolgálatába. 1881-ben a Nagykállói járás segéd-szolgabírája, 1882-ben a Kisvárdai járásban az. 1887-től Kisvárdán szolgabíró, és ez évben a vármegye első aljegyzője is lett. 1889-ben a Kisvárdai járás főszolgabírójává választották. 1894-ben kitüntették a kolerajárvány elfojtásában végzett tevékenységéért. 1898-ban azt írták róla, hogy örök humorú és pedáns főszolgabíró.

A férfiú agglegény életet élt, míg aztán 1903. december 1-jén oltár elé vezette az 1901 novembere óta özvegy Rézler Györgyné Hrabovszky Kornéliát, a szomszédját. Pál az Erzsébet út 7-es, a hölgy a 9-es szám alatt lakott. Mindketten római katolikusok voltak.

Tagja volt a megyebizottságnak, de nem csupán a közigazgatásban játszott fontos szerepet a főszolgabíró, hanem egyéb társadalmi kötelezettségei is voltak. Mint vezető tisztségviselőnek, sok egyesület, szervezet (Kaszinó, Kereskedelmi Kör, Ifjúsági Olvasókör, Polgári Olvasókör, Ipartestület stb.) meghívásának kellett eleget tennie, ezeknek tagja volt vagy vezetője. Maga önként is vállalt ilyet, hiszen a kisvárdai római katolikus egyházközségnek világi elnöke, főgondnoka volt. Amellett, hogy pozíciójából adódóan segítette az egyházát, hímzett pluviálét ajándékozott a közösségnek. A görögkatolikusok is gondnoknak választották. A megyei múzeum is sok leletet köszönhet neki, ezek egy részét mint közhivatalnok juttatta be, más részét mint magánszemély ajándékozta.

A politikai viharok miatt az 1906. március 5-én tartott megyei közgyűlésen a megye összes választott tisztségviselőinek nyugdíjjogosult része, köztük Angyalossy is beadta nyugdíj iránti kérelmét. Végül mégsem vonult nyugalomba, sőt 1907-ben köszöntötték, mivel 30 éve töltötte be hivatalát.

1908-ban azonban valóban megüresedett a főszolgabírói szék, ugyanis június 16-án, hosszas szenvedés után, tüdővészben elhunyt. „Jókedvű, mulatni szerető fiú volt, és minden tekintetben sietett élni, amit az ő – különben gyenge szervezete – nem bírt meg.”- írta róla a kortársa. Temetése 18-án ment végbe. Gyermekei nem voltak, vagyon sem maradt utána, csak a nyugdíja, melynek felére az özvegye volt jogosult, aki egyébként tehetős volt.

1909-ben, az általa alapított kisvárdai Kereskedő Ifjak Egyesülete, melynek az elhunyt díszelnöke volt, díszközgyűlést tartott, és ezen leplezték le a kisvárdai Györfy István által megfestett arcképét. Síremléke ma is megtalálható a régi temetőben, de a kezével a vállának támasztott keresztet tartó, angyalt ábrázoló szobor eltűnt róla a 2000-es évek elején.

Néző István