Volt nekem egy édesapám, haja deres volt már neki. Dolgos keze soha meg nem állt, csak akkor mikor a lelke messzire szállt. Elvitte tőlem egy májusi hajnal, azóta vigyázza lépteimet. Fönt az égből nézi lányát és fogná ha tudná kezem. Lelkem soha meg nem nyugszik, mert hiányát nem pótolja senki. Szívemet azóta marja a szeretet ,s ki nem mondott szavaim égetnek mert hogy mennyire fáj a hiány,azt most tudom csak igazán.Dolgos kezét nem csókolom, nem mondhatom szeretlek nagyon! és ez fáj,ez fáj de nagyon

Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le rád. Emlékezz rá, a nagy királyok odafentről figyelnek téged! És köztük leszek én is.

Szívembe helyedet nem pótolja semmi. Míg a földön élek nem foglak feledni téged 🖤🕯