Várday István Városi Könyvtár (Volt Iparbank)

Várday István Városi Könyvtár (Volt Iparbank)
Town:
Kisvárda, Hungary
Address:
Kisvárda, 4600, Flórián tér 19.
Set by:
Kisvárda Város Önkormányzata, 1838
“I am not truly gone, If you keep mi in your heart. I’ll forever be alive, And we’ll never have to part.”
By Kelly Roper

The history of the monument

Várday István Városi Könyvtár- Volt Iparbank

A jelenleg a Városi Könyvtárnak helyet adó épület történetének kezdete homályba vész. Az első katonai felmérés térképén (1782-1785) még nem szerepel, és a térképszelvényhez készült szöveges részben a szilárd falú épületek közt sem említik. Az 1838-as, Kosztich Antal által készített térképen már látható, az 1858-as második katonai felmérés térképén is feltüntették.

Az épület első írásos nyoma 1869-ből származik, ekkor Sümeghy István cukrász háza. A Kaszinó is működött benne egy darabig, majd az épület az 1886-ban megalakult Ipar és Kereskedelmi Bank tulajdonába ment át. Ezt a funkcióváltást máig jelzi a homlokzaton lévő méhkas. Ettől kezdve az épületet csak Iparbankként vagy későbbi vezérigazgatója után Diner-bankként emlegették, noha a pénzintézet csak bizonyos helyiségeket használt, a létesítmény déli és keleti oldalában üzletek, boltok ablakai, kirakatai csábították a vásárlókat.

1893-ban a tulajdonosok Szénási János építészmester tervei alapján bővítették és átalakították a bankot, mely eklektikus stílust kapott. Az összes munka teljes költségvetése 14.646 forint tett ki. A földszinti üzletek továbbra is kínálták portékáikat. A bank az államosításáig betöltötte funkcióját.

A szocializmus éveiben többféle módon hasznosították az ingatlant. 1960-ban a Kisvárdai Ruházati Ktsz avatta fel benne az emeletes üzemházát. A földszinten volt a méretes részleg szalon és műhely, a konfekcióruha-varroda. Az emeleten a fehérnemű-varroda, irodák, konyha, ebédlő, fürdő és öltöző. 

Miután a művelődési ház 1968-ban megroggyant, a kulturális intézmény ide költözött, s 1979 őszéig itt működött. Közben az Egyesült Izzó 1975-től itt foglalkoztatta dolgozóit, a pincében helyezték el a spirálgyártó gépeket. Amikor az Izzó is saját üzemcsarnokot emelt, az évtized végére az épület gyakorlatilag kiürült. A következő évtizedben a belvízkárosultaknak szükséglakásként bocsátották használatukba az épületet. Amikor ez az átmeneti hasznosítás is megszűnt, a nyolcvanas évek közepén a város vezetői határozatot hoztak az állandó funkciót nem találó, de az évtizedek alatt állapotában romló épület lebontásáról, mivel azt életveszélyesnek nyilvánították. Ennek megakadályozására jött létre a Kisvárdai Városszépítő Egyesület, mely felvette a kapcsolatot Ráday Mihállyal.

1987-ben Ráday Mihály városvédő műsorában bemutatta az elhagyatott épületet, hírt adva arról is, hogy Kisvárda városa letett a pusztítási szándékáról, s az arra hivatottak inkább a felújítás mellett döntöttek. Ez valóban így történt. A tanács három esztendős munkával, 39 millió forintos költséggel renováltatta a mintegy 800 négyzetméter területű épületet, s 1990 decemberében már itt fogadhatta olvasóit a Városi Könyvtár. A 2012-13-as felújítás során az épület 19. sz. végi külsejét próbálták visszaállítani.

Néző István

Várday István Városi Könyvtár- Volt Iparbank

A jelenleg a Városi Könyvtárnak helyet adó épület történetének kezdete homályba vész. Az első katonai felmérés térképén (1782-1785) még nem szerepel, és a térképszelvényhez készült szöveges részben a szilárd falú épületek közt sem említik. Az 1838-as, Kosztich Antal által készített térképen már látható, az 1858-as második katonai felmérés térképén is feltüntették.

Az épület első írásos nyoma 1869-ből származik, ekkor Sümeghy István cukrász háza. A Kaszinó is működött benne egy darabig, majd az épület az 1886-ban megalakult Ipar és Kereskedelmi Bank tulajdonába ment át. Ezt a funkcióváltást máig jelzi a homlokzaton lévő méhkas. Ettől kezdve az épületet csak Iparbankként vagy későbbi vezérigazgatója után Diner-bankként emlegették, noha a pénzintézet csak bizonyos helyiségeket használt, a létesítmény déli és keleti oldalában üzletek, boltok ablakai, kirakatai csábították a vásárlókat.

1893-ban a tulajdonosok Szénási János építészmester tervei alapján bővítették és átalakították a bankot, mely eklektikus stílust kapott. Az összes munka teljes költségvetése 14.646 forint tett ki. A földszinti üzletek továbbra is kínálták portékáikat. A bank az államosításáig betöltötte funkcióját.

A szocializmus éveiben többféle módon hasznosították az ingatlant. 1960-ban a Kisvárdai Ruházati Ktsz avatta fel benne az emeletes üzemházát. A földszinten volt a méretes részleg szalon és műhely, a konfekcióruha-varroda. Az emeleten a fehérnemű-varroda, irodák, konyha, ebédlő, fürdő és öltöző. 

Miután a művelődési ház 1968-ban megroggyant, a kulturális intézmény ide költözött, s 1979 őszéig itt működött. Közben az Egyesült Izzó 1975-től itt foglalkoztatta dolgozóit, a pincében helyezték el a spirálgyártó gépeket. Amikor az Izzó is saját üzemcsarnokot emelt, az évtized végére az épület gyakorlatilag kiürült. A következő évtizedben a belvízkárosultaknak szükséglakásként bocsátották használatukba az épületet. Amikor ez az átmeneti hasznosítás is megszűnt, a nyolcvanas évek közepén a város vezetői határozatot hoztak az állandó funkciót nem találó, de az évtizedek alatt állapotában romló épület lebontásáról, mivel azt életveszélyesnek nyilvánították. Ennek megakadályozására jött létre a Kisvárdai Városszépítő Egyesület, mely felvette a kapcsolatot Ráday Mihállyal.

1987-ben Ráday Mihály városvédő műsorában bemutatta az elhagyatott épületet, hírt adva arról is, hogy Kisvárda városa letett a pusztítási szándékáról, s az arra hivatottak inkább a felújítás mellett döntöttek. Ez valóban így történt. A tanács három esztendős munkával, 39 millió forintos költséggel renováltatta a mintegy 800 négyzetméter területű épületet, s 1990 decemberében már itt fogadhatta olvasóit a Városi Könyvtár. A 2012-13-as felújítás során az épület 19. sz. végi külsejét próbálták visszaállítani.

Néző István