Rétközi Múzeum (az egykori zsinagóga)

Rétközi Múzeum (az egykori zsinagóga)
Town:
Kisvárda, Hungary
Address:
Kisvárda, 4600, Krudy park
Set by:
Kisvárda Város Önkormányzata, 1902
“I am not truly gone, If you keep mi in your heart. I’ll forever be alive, And we’ll never have to part.”
By Kelly Roper

The history of the monument

A Rétközi Múzeum, az egykori zsinagóga

A 19. sz. végén a kisvárdai zsidóság számának és anyagi erejének gyarapodása együtt eredményezte, hogy új zsinagógát emeltek. 1899-ben a Kisvárdai Lapok közölte, hogy: „Vármegyénk szülötte, Grósz Ferenc…a fiatal műépítész készítette az itteni izraelita hitközség által építeni czélzott új templom tervét”. A megvalósításhoz pályázatot hirdettek, a munkára az ajánlatokat 1900. szeptember hó 26-án déli 12 óráig lehetett benyújtani.

Az biztos, hogy 1901 tavaszán a zsinagóga már épül, júliusban még épül, 1902 februárjában viszont már bizonyosan átadták.

A 18x30 méteres, vörös téglából készült romantikus stílusú zsinagógán formailag érezhető a miskolci és a szatmári zsinagógák hatása. Az íves tető a tokaji zsinagógához teszi hasonlatossá. „Alaprajzában a hagyományos zsinagógák elrendezését követi. A női karzatra az épület két oldalhomlokzata felőli lépcsőházon keresztül lehetett feljutni.” Az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzat a belső teret három oldalról veszi körül.

Eredetileg minden falfelület gazdagon festett dekoráció borított, ebből napjainkra csak a mennyezeten tudták helyreállítani az ornamentális díszítést.

Maga a zsinagóga két fő részből áll. Az egyik az előcsarnok, melynek bejárata közelében helyezték el a rituális kézmosót (kijor), a díszes márványtálat. A másik rész az ún. zsinagógai tér, ennek legfontosabb része a belső keleti fal (mizrah) és az előtte álló terület. Itt volt a Tóratekercsek őrzésére szolgáló, falfülkébe beépített frigyszekrény, nem mesze tőle az almemor, egy díszes emelvény, ahonnan a Tórát felolvasták. 

A második világháború és a holokauszt után a korábbi mintegy 3.500 fős zsidóságból 1946-ban csak 800 főt találtak. A hitközség a tagok fogyása miatt az épületet 1975-ben eladta a városi tanácsnak, majd évekig tartó huzavona után, 1983-ban a volt zsinagóga - immár Rétközi Múzeum -, felújítása a befejezés stádiumába jutott. Az épület helyreállítását és átépítését Lombár Pál és Hegyi Mária tervei alapján hajtották végre. A díszes tóraszekrényt kibontották a falból, és áthelyezték a zsinagógával szemben lévő imaházba. A megmaradt színes üvegdarabok alapján felújították az ablakokat, helyükön maradtak az öntöttvas oszlopok, melyek továbbra is tartják a fából épült női karzatot. A zsinagóga eredeti berendezéséből, tárgyaiból, eszközeiből nem sok maradt. 

Az éveken át beázott falfestmények többnyire tönkrementek, ezért le kellett azokat meszelni. A múzeumot 1983. október 26-án adták át. Az épület 1990. február 27-én „műemlék jellegű építmény” lett, később ez a kategória megszűnt, s ma már műemlékként tartják nyilván. Az elmúlt évtizedekben a volt zsinagóga több felújításon esett át, utoljára a 2010-es években a Korintosz Kft. végzett rajta külső és belső felújítást.

A volt zsinagóga előcsarnokában márványtáblákon az I. világháború kisvárdai izraelita áldozatainak, továbbá az 1944-ben elhurcolt zsidók nevét örökítették meg. Alkalmanként időszaki kiállítások és már programok helyszíne, várja, hogy ismét állandó élet költözzön falai közé.

Néző István

A Rétközi Múzeum, az egykori zsinagóga

A 19. sz. végén a kisvárdai zsidóság számának és anyagi erejének gyarapodása együtt eredményezte, hogy új zsinagógát emeltek. 1899-ben a Kisvárdai Lapok közölte, hogy: „Vármegyénk szülötte, Grósz Ferenc…a fiatal műépítész készítette az itteni izraelita hitközség által építeni czélzott új templom tervét”. A megvalósításhoz pályázatot hirdettek, a munkára az ajánlatokat 1900. szeptember hó 26-án déli 12 óráig lehetett benyújtani.

Az biztos, hogy 1901 tavaszán a zsinagóga már épül, júliusban még épül, 1902 februárjában viszont már bizonyosan átadták.

A 18x30 méteres, vörös téglából készült romantikus stílusú zsinagógán formailag érezhető a miskolci és a szatmári zsinagógák hatása. Az íves tető a tokaji zsinagógához teszi hasonlatossá. „Alaprajzában a hagyományos zsinagógák elrendezését követi. A női karzatra az épület két oldalhomlokzata felőli lépcsőházon keresztül lehetett feljutni.” Az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzat a belső teret három oldalról veszi körül.

Eredetileg minden falfelület gazdagon festett dekoráció borított, ebből napjainkra csak a mennyezeten tudták helyreállítani az ornamentális díszítést.

Maga a zsinagóga két fő részből áll. Az egyik az előcsarnok, melynek bejárata közelében helyezték el a rituális kézmosót (kijor), a díszes márványtálat. A másik rész az ún. zsinagógai tér, ennek legfontosabb része a belső keleti fal (mizrah) és az előtte álló terület. Itt volt a Tóratekercsek őrzésére szolgáló, falfülkébe beépített frigyszekrény, nem mesze tőle az almemor, egy díszes emelvény, ahonnan a Tórát felolvasták. 

A második világháború és a holokauszt után a korábbi mintegy 3.500 fős zsidóságból 1946-ban csak 800 főt találtak. A hitközség a tagok fogyása miatt az épületet 1975-ben eladta a városi tanácsnak, majd évekig tartó huzavona után, 1983-ban a volt zsinagóga - immár Rétközi Múzeum -, felújítása a befejezés stádiumába jutott. Az épület helyreállítását és átépítését Lombár Pál és Hegyi Mária tervei alapján hajtották végre. A díszes tóraszekrényt kibontották a falból, és áthelyezték a zsinagógával szemben lévő imaházba. A megmaradt színes üvegdarabok alapján felújították az ablakokat, helyükön maradtak az öntöttvas oszlopok, melyek továbbra is tartják a fából épült női karzatot. A zsinagóga eredeti berendezéséből, tárgyaiból, eszközeiből nem sok maradt. 

Az éveken át beázott falfestmények többnyire tönkrementek, ezért le kellett azokat meszelni. A múzeumot 1983. október 26-án adták át. Az épület 1990. február 27-én „műemlék jellegű építmény” lett, később ez a kategória megszűnt, s ma már műemlékként tartják nyilván. Az elmúlt évtizedekben a volt zsinagóga több felújításon esett át, utoljára a 2010-es években a Korintosz Kft. végzett rajta külső és belső felújítást.

A volt zsinagóga előcsarnokában márványtáblákon az I. világháború kisvárdai izraelita áldozatainak, továbbá az 1944-ben elhurcolt zsidók nevét örökítették meg. Alkalmanként időszaki kiállítások és már programok helyszíne, várja, hogy ismét állandó élet költözzön falai közé.

Néző István